Wick Béla: A kassai Szent Erzsébet dóm (Košice. Szent Erzsébet nyomda, 1936)

Első rész. A szent Erzsébet dóm története

lévő tábori dobost, de jó két órányi távolságról, különösen Eperjes felé oly jól hallja, mintha közelében állna.« Ezután egy népmondát is jegyez föl Simplicissimus a dómról. »Azt beszélik — mondja — hogy a templomot s a két négyszögletű tornyot három király építtette, de nem ők, hanem kiváló alkimista szerzetesek fejezték be azt teljesen. Ezek azután a templomot a még élő három királynak ajánlották fel, akik idejöttek, hogy lássák a csodás építményt és miként itt köztudomású, sorsot vetettek, kinek a nevéről nevezzék azt el. A sorsvetés úgy történt, hogy egy rőfnyi hosszú vasláncra erősített meglehetősen nagy vasgolyót vettek elő s azt meglendítve a templom felé a magasba hajították s ahol az az épületre rácsapott, ott egy jelet hagyott hátra. Aki tehát a legmagasabbra dobja, amit a jel mutat meg, annak a nevét fogja viselni, jobban mondva azé lesz a templom. De az történt meg, hogy az első király elég magasat dobott, a másik ezt fölülmulta, a harmadik még nagyobb magasságot akarván elérni, oly erővel hajította a golyót, hogy a karja tövében kiszakadt. Bár ő lett a nyertes, még sem akarta a templomot magának megtartani, hanem kolostorba vonult. Ennek a három királynak kőbe faragott szobrát a templomnak a városháza felé néző kapuja fölé helyezték. A harmadiknak jobb karja hiányzik s ennek a helyén vasláncra erősített vasgolyó függ, miként ez maiglan is látható.« Simplicissimus a dómról még a bíróválasztás leírásánál is megemlékezik s elmondja, hogy midőn Vízkeresztkor a fürmender vezetése mellett a nagytanács az új bírót megválasztja, »mindnyájan körmenetben a templomba vonulnak, ahol Te Deum laudamust és más énekeket énekelnek s rövid német és magyar bíró-prédikációt mondanak ...« A bíróválasztás Simplicissimus szerint úgy történt, hogy a város két kapuját csukva hagyták s a néptribún a minden nemzetiségű és vallású polgárokból álló száztagú nagytanáccsal a városházára vonult s ott új bí105