Vargyas Lajos: Áj falu zenei élete (Budapest. Kir. Magy. Pázmány Péter Tudományegyetem, 1941)
A társadalom
84 lis hold, de a kvárták nem mindig egyenlők.) Ugyanis minden birtokhoz jár rét, legelő, hogy állatot lehet tartani és főleg mindhez jár erdő. Sajátja is van a legtöbb gazdának, meg a közbirtokosságból is kapnak fát. Ez a legfőbb jövedelmi forrása a falunak. Van nagygazda, akinek a földje csak fél kvárta, de sok rétje van, itt tizennyolc-húsz marhát is tart és sok az erdeje. Ebből állandóan pénzelhet. A napszámosoknak is jó jövedelem az erdőmunka. Először azért, mert ősszel és télen van és így egész évben van kereseti lehetőségük. Másodszor azért, mert egy nap öt-hat pengőt is meg tudnak keresni akkordban. De a napszám mellett minden lehetőséget megragadnak, hogy valami külön keresetre használják föl a szabad időt. Télen ezért a fél falu gereblyét farag, kosarat, szatyrot fon kukoricalevélből, háncsból és viszik a vásárra. Igen kifejlett kereseti ág a batyuzás. Kassára, Szomolnokra míg lehetett, nemcsak saját holmit visznek, hanem mástól is összevásárolnak, tojást, baromfit. Még pattogatott kukoricával is mentek föl asszonyok Szomolnokra. Az iparosok keresetét is ilyen kiegészítő mellékkeresetnek lehet venni a gazdaság mellett. Erre számítanak, mikor a gyereküket iparosnak taníttatják, különösen, ha nagygazda gyerekéről van szó. Mindez igen jellemzően paraszti vonás. A maguk kis köréből nem lépnek ki, de abban minden lehetőséget kihasználnak a pénzszerzésre. Legfeljebb aki összevásárolt holmival batyuzik nagyban, annál láthatni már valami polgári gondolkozást. A jobb kereseti lehetőségeknek köszönhető, hogy egy-egy jobb napszámos életmódja nemigen különbözik a gazdákétól. Ez is előfeltétele annak, hogy a szociális ellentétek nem élesedtek ki annyira, mint az Alföldön vagy Dunántúl és nem törték át a népi társadalom hagyományos egységét. Annyira él még annak a szelleme, hogy a gazdák a szolgálatot, a napszámosmunkát még egyáltalán nem vetik meg. A katolikus kurátor-nagygazda fia egy református nagygazdához beállt szolgálatra és ez nem egyedülálló példa se most, se régebben. Ha a közbirtokosságnak kell valami munkára sok napszámos, gazdák fiai, lányai mind elmennek. Ha meg a gazdáknak van szükségük munkásra, a jó ismerőseiket hívják el, akikkel a munkaadói viszonyon túl is jóba vannak, összejárnak, esetleg éppen rokonaik is. Ezek egy-két-három holdas leendő vagy lecsúszott gazdák, akik földjük mellett napszámból, aratásból is kénytelenek élni. Az ilyenek földjét a gazdák igájával munkálják meg, ők viszont ezt ledolgozzák napszámba. Ilyen viszonyok közt természetesen szó sem lehet a gazdák és napszámosok közt kasztszerű különbségről. A kimondott napszámosokkal ís teljesen hasonló a viszony: csakis bennkosztos
