Vargyas Lajos: Áj falu zenei élete (Budapest. Kir. Magy. Pázmány Péter Tudományegyetem, 1941)

Nemzetiségek

79 első lépéseit teszik meg gyermekeik pusztán avval a ténnyel, hogy belekapcsolódnak a falu társadalmi életébe. Ennek a folyamatnak különböző foka látható daltudásukban. A falucskai fonóba járó lány még némi éllel mondta: „Szlovákul többet tudunk", ő tudta a legtöbbet. A többi nagylány már sokkal kevesebbet tudott azokból, amit tőle hallottam, a suszter kislányai már alig egy-kettőt, azt is hibás szöveggel. Van aztán egy lány, aki már a tót beszédet is szégyenli, ennél ez az öntudatlan folyamat már tudatos beolvadási szándékká változott. A cigányok társadalmi helyzetét is hűen tükrözi dallamkészletük. Tudni kell mindenek előtt, hogy nem zenész cigányokról van szó. Az az egy, aki a bandában bőgőzik, kivétel. Más nincs köztük senki, aki zenélni tudna, még kevésbbé, aki abból élne. Kenyérkeresetük a kéregetés: naponta végigkoldulják az asszonyok a falut. Legfeljebb nyáron foglalkoznak gomba-, eperszedéssel és hasonlókkal. (Egy van, aki rendesen dolgozik és tiszta házban lakik, azt a magyarok meg is becsülik.) Cigányul már nem mind tud jól, inkább az asszonyok, akiket a tornaiak közül hoztak. A többiek inkább csak értenek. Ezeknek a dalkészlete a lehető legváltozatosabb. Tudnak magyar népdalokat, különböző műdalokat és tudnak még bőven cigánydalokat is. A népdalok közt igen sok a régi dallam, ezek közt is különösen sok olyan pásztornóta, amit a magyarok Áj ban nem tudnak. Ez mind társadalmi helyzetükkel függ össze. Tudjuk, hogy a régi kultúra elemei nemcsak területileg szorulnak vissza a szélekre, hanem társadalmilag is: leszorulnak a legalsó rétegekhez. Napszámosok, uradalmi cselédek közt még virágjában van a népkultúra, mikor ugyanott gazdáknál már nyoma sincs. Itt ezt a legalsó réteget képviselik a cigányok. Ezért amit ők tudnak, szinte mind a régi dallamok közé tartozik, csak elvétve akad egy-egy az újabb stílusból, az is annak legrégibb darabja; nemcsak az öregembereknél, de még a fiatalabb asszonyoknál is. Ezek között a régi dalok között néha egy-egy igen ritka dallam is előkerül. Ezt a lesüllyedést mutatják a kántáló énekek is, melyeket már a parasztság elhagyott és a végleges elmerülés előtt még a cigányok közt hallható. Ugyanezt az utat teszik meg a szokások is: kántálni még magyarok, cigányok egyaránt mennek, új esztendőt köszönteni már csak a cigányok. A pásztornóták arról tanúskodnak, hogy az egyetlen állandóbb foglalkozás, amire cigány vállalkozik, a pásztorkodás. Kondás, csordás, mind közülük kerül ki, de van köztük, különösen a tornaiak közt, aki magyar juhász, gulyás mellett is bojtárkodott. Innen van,