Vargyas Lajos: Áj falu zenei élete (Budapest. Kir. Magy. Pázmány Péter Tudományegyetem, 1941)

Variálás

50 A műdalok elváltoztatásánál láttunk példákat az ötfokúsításra. Ez igen gyakori jelenség, mert az ötfokúság érzése még elevenen ható erő, mely minden dalnál érezteti hatását. Vannak egyesek, — különösen az idősebb lányok között — akikben a többieknél erősebben él ennek az érzése és határozottan kedvelik az ötfokú ugrásokat. Az egyik elismert jó dalos a 7. példát énekelve egyre több ötfokú lépést tett bele. Előbb csak az 1-et, aztán sorba a többit. A második versszak utolsó ismétlődésénél már egészen eltűnt a skálaszerű menet. Ugyanez a lány közös éneklésnél az ilyen dallamokat: (46a.), amit a többiek így énekeltek, mindig ilyen ötfokú formában dalolta: (46b.) ő tette bele a 35. példába is a jelzett ötfokú variánst. A többi példán is láthattuk, hogy milyen gyakran kerülnek bele az ötfokúság jellemző fordulatai másfajta dalokba is. Itt még elevenen él az ötfokúság, vonzódnak ezekhez a fordulatokhoz. Volt egy asszony, aki kifejezést is adott ennek a vonzódásnak. Menyével együtt dalolta a következő példát. (47.) A menyecske az elsőt (a), ő a variánst (b). Hallgatta a menyét, aztán megszólalt: „Nekem az úgy szebb, ahogy te danolod", ,,Hát úgy danolom!" (t. i. „ahogy maga") — felelte az, nem is vette észre a különbséget a kettő között. „Nem, ez úgy lemegy, az meg fel" — mondta az öreg asszony s mindjárt dalolta is az utolsó sort. Az ilyen tudatosság azonban ritka. Az az általános, amit a menyecske szava fejez ki: nem is veszik észre, annyira nincs az ilyen kis változtatásnak jelentősége a szemükben. A következő példák apró eltérései mind olyanok, amelyek egyaránt lehetségesek egy dalon belül s ha az ember azt kérdezi, melyik az igazi, azt a feleletet kapja, hogy mindegy az. (Eddigi dallampéldáinknál is mindig láthattuk a sok apró variánst, bár ezek között nagyobbak, lényegesebbek is vannak néha.) (48—49.) Ezek a példák mind azt mutatják, hogy a dallam lényegét nem érintő apró változások nem nagyon fontosak, egy dallamvonal kifejezhető különböző eltérésekkel s ezek az eltérések állandóan meg is jelennek még egy énekes előadásában is. (7. pl.) Az (50.)-t egy férfi énekelte különböző alkalommal. Látjuk, a dalnak nincs olyan egyszeri, változhatatlan alakja, mint a mai műzenében. Az alak fluktuál, változtatja formáját, sok eltérést enged meg, ami még mindig ugyanazt a dallamot fejezi ki. Ide tartozik az ötfokúsítás is, ami rendszerint csak egyes skálaszerü menetek átalakítása, nagyobb, ugrásszerű fordulatokra. Mint láttuk, ezek is egy énekes egymásutáni előadásában is változhatnak, tehát ez nem érinti a tudatukban élő dallam képét. De nemcsak a dallamtudatot nem zavarja, hanem a közös éneklésben sem okoz zavart.