Vargyas Lajos: Áj falu zenei élete (Budapest. Kir. Magy. Pázmány Péter Tudományegyetem, 1941)

Összefoglalás

93 hogyan szelektál ki az egyéni daltudásból igen sokat már maga a hagyományozás módja is, pusztán az a tény, hogy az idősebb korban tanult dalok nem igen kerülnek bele a közös dallamkincsbe. Ugyanígy szelektál a dalolási gyakorlat kialakult formája: a feszes, táncszerű tempóban való éneklés. A hallgatók ezért maradnak ki a fonóból. De mindenek felett a legfőbb eligazító maga a stílushagyomány. Minden ehhez igazodik: ami idegen ettől, azt nem tudják felfogni, elváltoztatják, átgyúrják annak a formájára. És végül szelektál a gyakorlatban érvényesülő ösztönös ízlés: amit tudatosan vállaltak, arról a gyakorlatban megfeledkeznek; ott a hagyomány által irányított és mindnyájuk közös ízléséből összetevődő ösztönös szelekció érvényesül. A népkultúra megadja az egyénnek a legfőbb irányt és támaszt. Amit ehhez még magától hozzá kell adni, arra átlagember is képes. nKaawrn [ÍBLIOTHSCÁTHIJNGARICA Samsri« - Somo^Wrín.