Vargyas Lajos: Áj falu zenei élete (Budapest. Kir. Magy. Pázmány Péter Tudományegyetem, 1941)

A társadalom

89 finom dolgokkal várják, még ha szegények is; nem „tüntetésből", hanem mert van kedvük és érzékük hozzá, hogy megadják minden­nek a módját. Az ilyenek tudnak ,,urasan" sütni, főzni is, ha kell, ezek tudnak urakkal fesztelenül, öntudatosan érintkezni — és a mel­lett ezek ápolják a hagyományos formákat is, mert mindezzel fejlett emberségüket fejezik ki: ők a zenében a hagyomány szellemét ápoló változtatók, ők a „bibliás sorok" szerzői. Az olyan mondásokat, hogy a rezeda ,,oj szép a csokor közepén, rezeg oszt úgy villog", az ő be­szédükben hallani. Viszont az ilyenek közt akadnak azok is, akiknél túlzásba megy ez a vonás és urízálásban, fölösleges úri holmik vá­sárlásában, úriasszonyokkal való barátkozásban, sütés-főzésben ,,el­gazdasszonykodják" a vagyont. Ilyenre is volt példa, de ezt már egyöntetűen elítélik. Viszont minden ítélet mellett is megbecsülték, szerették az illetőt nyájas modoráért. Fejlett egyéniség és úri vonásokkal átalakított szokások együtt járnak. így alakulhattak ki a különböző híres népművészeti szigetek viseletei is. Tudjuk, hogy ezek a viseletek nem egy régi és összefüggő néphagyomány maradványai, hanem külön-külön alakultak ki az utolsó száz év alatt, akárcsak a népdalok új stílusa, mégpedig egy­mástól függetlenül, más és más úri viselet elemeiből s csak igen kevés bennük az, ami ősi hagyomány nyomait őrzi. Azt is tudjuk, hogy ezeknek a vidékeknek a népe beszédében, modorában, művészetek­ben egyaránt kiválik magas fejlettségével. Még mezőgazdaságban is eljuthatnak a magasabb minőségi termeléshez. A dunamelléki paraszt­falvak hagyma- és zöldségtermelését Erdei említi a „Futóhomokban". Mindezt meggondolva nem adhatunk igazat éppen Erdeinek, aki az ilyen népkultúrákat úgy tekinti, mint valami külső hatástól nem érintett szigeteket, melyek őrzik a jobbágy világ elnyomott zárt éle­tében kialakult koncentrált kultúrát. 2 3 Nem hihető, hogy elnyomás kultúrát fejlesztene vagy koncentrálna. Ha a jobbágyvilág idején is virágzott a népkultúra az csak azért volt lehetséges, mert a falu belső társadalmi élete szabadon, beavatkozás nélkül folyhatott. Ha hatalmi vagy vagyoni viszonyok nyomása még ezt is lehetetlenné teszi, akkor megszűnik a kultúra. Bizonyság erre a proletársorban élő parasztság. Egyáltalán nem mondható azután, hogy ez a kultúra külső hatá­soktól érintetlen volna. Sőt, legfeltűnőbb vonásai — mint a viselet is — az újabb időben a jobbágyvilág megszűnte után úri hatásokból alakultak ki. Az ilyen jelenségek belső emberi fejlettség és úri hatások találkozásából születtek. 2 3 Erdei Ferenc: Parasztok. — A magyar falu.

Next

/
Thumbnails
Contents