Vargyas Lajos: Áj falu zenei élete (Budapest. Kir. Magy. Pázmány Péter Tudományegyetem, 1941)

Bevezetés

7 mindig felújulhattak, míg a régi falusi dallamok lassan feledésbe merültek. Egyes szívósabb életű dalok azonban ezek közül is dacolnak az idővel. Ilyen pl. az, mely Nyitrától Zemplénig minden faluban megtalálható az öregek közt; ez volt ennek a vidéknek legjellegzetesebb dallama még 50 évvel ezelőtt: (1.) Másik, még ennél is általánosabban ismert dallam egy menyasszony-búcsúztató. Még a fiatalok is mindenütt tudják: (2.) Messze vidékre el lehet menni vele, mindenütt ismerik. Ez az egyetlen alkalomhoz kötött dal: mikor „kijönnek a hitről", akkor dalolják a menyasszonynak. Később látni fogjuk, hogy társadalmi háttere van annak, hogy ez a dal oly szívós életű. Olyan hangot üt meg, mely mindnyájuk életéből fakad. Általános érzés, mindenki lelkében, visszhangra talál, amit kifejez. Hozzá kell számítanunk a régi anyaghoz azt a sok régi szöveget, amely most új dallamokra, sőt gyakran műdalra húzva él, de határozottan régiesebb, mint az új dalok egyéb szövegei. Sok olyan van köztük, amelynek régi dallamát inkább csak Erdélyből ismerjük. Bizonyság ez, hogy nem is olyan régen még itt is életben voltak ezek a dallamok. A régi anyaghoz képest rendkívül nagy az új dallamok száma. Körülbelül 400 került elő a faluból. Némi túlzással azt mondhatjuk ennek alapján, hogy az ország területén élő új dallamok mind megtalálhatók a faluban. A fiatalság dallamaira mindenesetre vonatkozik ez: amit az országban ma a fiatalok dalolnak, azt itt is tudják. (S ami még nem ismeretes, az állandóan szivárog be a faluba.) 150-re tehető, amit ezekből az új dallamokból a fiatalság használ, ez tehát a falu mai, élő dallamkincse; (avval a 30—40 műdallal, főleg csárdással együtt, melyet szintén mindenki tud és használ). Mind a két csoportot felülmúlja számban a műdalok tömege. Ezeknek a száma körülbelül 600-ra rúg. Mindenesetre sokkal több jutott el a faluba az úri osztály műveltség javaiból, mint gondolható lett volna. Később látni fogjuk, hogy mik ennek az útjai és mi a jelentősége. Az egyházi énekek legnagyobb része búcsús ponyváról származik, kisebb része kántáló cigányasszonyok, gyerekek dallama, betlehemesek éneke. Számuk 60—70. A beköltözött tótok dalaiból is van feljegyzés, (u. annyi dallam) ; természetesen többet tudnak ennél, de náluk magyar dallamtudásukat is vizsgálni kellett. Cigánydalt keveset sikerült feljegyezni, (ezalatt kizárólag cigánynyelvű dalokra kell gondolni; magyar nyelven sokat tudnak). Itt a gyűjtést a cigányok különleges viszonyai akadályozták. Mindezt összegezve azt láthatjuk, hogy rendkívül nagy az a dalkészlet, amit egy faluban feltalálhatunk. Ez a dallambőség nem-