Vargyas Lajos: Áj falu zenei élete (Budapest. Kir. Magy. Pázmány Péter Tudományegyetem, 1941)

A dalolás módja

64 A betlehemezés mellett kántálni járnak karácsony előtti időben. Ez a gyerekek és cigányasszonyok tiszte, de még nagy lányok is járnak. A cigányasszonyoknak olyan kántáló énekeik vannak, amit a magyarok már nem tudnak: régi, könyvekben nem szereplő hagyományos énekek. A gyerekek a szokott karácsonyi énekeket használják ilyenkor: Mennyből az angyal, Krisztus Jézus született, örvendezzünk stb. Csoportokban járnak, még nagyobb lányok is, sőt a református gyerekek sem maradnak ki a kántálás élvezetéből. A kisebbek egyszerűen csatlakoznak valamelyik csoporthoz — fiúk is — és velük fújják az éneket. Egy református gazda ötéves kisfia játék közben mind azt dúdolta: ,,A szüzesség lilioma kivirágzott." Kántálás közben tanulta. De van a református lányoknak külön kántáló énekük is: (69.) Ez az énekeskönyvben a szokott egyenlő félkottákkal, a szokott ritmusban van leírva. Ügy látszik, régóta járja ez a kántálás és így a templomon kívüli használat, kántori, papi befolyástól mentesen megőrizhette a régi ritmikus formát. A református lányok a kántálásnál csak annyi különbséget tartanak fenn a maguk számára, hogy mikor az ablak alatt felhangzó énekre kijönnek a házból ajándékot adni, elszaladnak. Evvel fenntartják az „elvet", hogy nem vesznek részt magában a katolikus szokásban, csak épp az esti éneklés hangulata, a csoportban való falujárás lehetősége csábítja őket. Annál inkább elfogadják az ajándékot a cigánygyerekek. Náluk minden ilyen szokás a kéregetést szolgálja. Nem játékból, mulatságból szednek össze ajándékot, náluk ez kenyérkereset. Azért a kántálok verse őket igen találóan jellemzi: Én kicsike vagyok, a fogaim nagyok. Adjanak kalácsot, had harapjak nagyot. Ha nincsen a házba, van a komorába, Hum, be a tarisznyába. Ha aztán a háziasszony rosszkedvében van, vagy éppen tréfálni akar, azt mondja rá: „Főtt kenyerünk nincs, sültet nem adhassunk." Szilveszter éjszakáján már csak a cigánygyerekek járnak újesztendőt köszönteni. Ezt a szokást a magyarok már elhagyták. Ezeken az alkalmakon kívül is énekelnek egyházi éneket a mindenapi életben is, mint azt már előbb láttuk. Ebben sincs különbség katolikus és református között. Egy katolikus asszony a „Fényes nap immár lenyugodott" kezdetű éneket mindennap reggel-este elénekli, még a mezőn is. Vagy énekel, vagy dalol. Egy református házba bementem vasárnap délután. A fiatal házaspár az asztalánál énekelgetett könyvből zsoltárokat. Nem voltak a délutáni istentiszteleten, az öregasszony ment egyedül, mert ő délelőtt nem volt. Valakinek kellett