Vargyas Lajos: Áj falu zenei élete (Budapest. Kir. Magy. Pázmány Péter Tudományegyetem, 1941)
A dal élete
42 népdal-világában. Sőt még arra is van példa, hogy az ellenkező oldalra billen a mérleg. Egy 30 éves embert kérdezgettem, hogy a már felírt műdalokból mit ismer. Nem nagy kedvvel felelgetett — inkább „új" dalokon gondolkozott közben, amit „talán még nem írtam le". Amit így előhozott, az mindig népdal volt, mégpedig az új stílus egy-egy régebbi, szebb darabja. Ennek inkább az ellenkezőjéhez voltam szokva: népdalok kérdezgetése közben hallgatóra fordítják a szót. Az egyik ilyen nótánál azután (16. példa) egy másik legény, aki addig a ládán feküdt, felugrott. „Ere már felkelek" és odajött meghallgatni. Pedig ez a legény a „nem dalolok" közé tartozott, nem volt hangja, vagyis hallása, de azért a szép nótákat úgy látszik szerette. Ebből a korosztályból mások is inkább népdalokkal álltak elő, mint műdallal, sőt nem is nagyon tudtak olyasmit. Az egyik például a „Valahol a Volga mentén"-t akarta eldalolni, de nem igen tudta összeszedni. „Ügy tudtam már végig, hogyha valamelyik nap eljön a tanár úr..." De mégsem lehetett olyan nagyon biztos benne, mert mikor el akarta kezdeni, a felesége figyelmeztette: „de nem tudod jól". Itt is kárbaveszett a tanító fáradtsága, akitől annak idején tanulták: hiába próbált előszedni emlékezetéből egy nagyon uras nótát, azt az egyet sem tudta már, amit valaha tudott. Vannak dalok, amiket, ha meg is tanulnak, és néha dalolnak is, mégse vesz senki se komolyan. Különösen a sületlen szövegű kuplék, slágerek tartoznak ezek közé. „Nohát azért bolondos nóta, nohát a többi közt ez is jó". „Ojjan nóták csakugyan, hogy a kutya se enné meg". (Egy menyecske mondta, mikor az ura dalolta, hogy Ityóka, pityóka, ripityóka ... a kisasszony ölelje meg, a nagysága csókolja meg, stb.) „Ilyen cifra nótákat nem akartam." (Mástól került elő a „cifra nóta": „Adj egy édes csókot drága kis baba, így kívánja ezt a huszár reklama. Csókot, csattanósat, icipici cuppanósat, stb.") A „Tónika húszéves"-t is tudják a lányok a szentjakabiaktól, de mindig nevetés van, ha elkezdik. Nevettek akkor is, mikor az egyik legény elkezdte: „Az esküvődön én is ott leszek" kezdetű dalt. „Az nem szép" — és nem engedték eldalolni. Biztosan valami „illetlen" van benne, amivel a legények bosszantják a lányokat. Az ilyesmit persze csak ők használják. „Ezt már csak az inasok." A lányok is tudják az ilyet, nevetnek is rajta, de nem dalolják. Sok nótának ezért van ilyen helyen kétféle szövege: egy „illedelmes" és egy kevésbbé illedelmes. Az ilyesmi sohasem tud az ének-gyakorlatban nagy szerephez jutni. A lányoknak, sőt a középkorú 30—35 éves embereknek is
