Vargyas Lajos: Áj falu zenei élete (Budapest. Kir. Magy. Pázmány Péter Tudományegyetem, 1941)

A dal élete

36 szer az illető gazda legénytársaival mulatott a kocsmában valahol a vidéken. A szomszéd asztalnál idegen legények ültek. Megindult a vetélkedés a nótában: egyet ők kezdtek, egyet amazok. Amit tud­tak, folytatták velük. Végül is előálltak evvel. „Különleges nótát tet­tünk rá, hogy ők nem tutták." Sokszor azonban minden különösebb magyarázat nélkül valami szituációval kapcsolatban marad meg egy-egy dal az emlékezetben élénkebben, mint más: „Még kis fiú voltam, danolta egy inas. Tudom, cseresznyézni voltunk. De azóta se hallottam soha, hogy danolták vóna." Az „Egyszer egy királyfi" történetét egy asszony kukoricában, babszedés közben tanította a leányainak, evvel a helyzettel együtt merült fel az emlékezetében. Mindezek azonban egyéni jelentőségű dolgok, melyek révén egyesek a véletlen körülmények alapján emelnek ki valamit a nagy dalkészletből, E mellett van a mindig érvényesülő általános tetszés: a legszebb, legkedveltebb dalok a legtöbb embernél ilyen külön je­lentőség nélkül is megmaradnak. Mennél több embert veszünk szá­mításba, annál kisebb jelentősége van az egyéni, esetleges körülmé­nyeknek, és annál inkább érvényesül az, ami általános. Bármi is az eredménye azonban a divatnak, a folytonos új és új hajszolásnak, annyi tény, hogy ezáltal a nemzedékek közt eltolódás keletkezik a dalkészletben. Ha a két-három éves dal már régi és nem dalolják, akkor természetes, hogy a kisebbek mindig csak a felnö­vekedésük idején hallhatókat veszik át, a régebbieket pedig már nem tudják, mert nem is hallják. Minden korosztály dallamkincse érint­kezik egy darabig az előtte való korosztályéval, de annak egy részét — a legrégebbieket — már nem ismerik s egy új résszel már ők is to­vább mennek, mikor azok már asszonyok, nem járnak fonóba, vagy el is kerülnek a faluból. Igen észrevehető ez az eltolódás, ha egy kicsit nagyobb kor­különbséget veszünk vizsgálat alá. Valósággal megszakad a kapcso­lat az egyes korosztályok közt. (Leszámítva a mindent túlélő dalla­mokat.) Korosztályon a fiatalságnál az egy fonóba tömörült lá­nyokat és velük egykorú legényeket kell érteni. Fonó persze nem évenként alakul. Áj ban például három fonó van. A legidősebbek 22 éves lányok és 22—26 éves legények. (Rendkívüli eset, hogy ilyen későre tolódik el a házasság, már maga ez a körülmény is idézhet elő változásokat az életben, hagyományban, ízlésben.) A középső fonó a 16 éveseké. Ez a tulaj donképeni igazi leánykor. A közbeeső évfolya­mokban vagy nem volt elég lány önálló fonóra, vagy pedig szétkap­kodták őket feleségnek s a maradvány ide, vagy oda beolvadt. A kö­zépsőkkel is jár két 18 éves, ezek közül az egyik egy darabig a

Next

/
Thumbnails
Contents