Vargyas Lajos: Áj falu zenei élete (Budapest. Kir. Magy. Pázmány Péter Tudományegyetem, 1941)
Daltanulás
28 meg őket rá. A szövegét leírták, de sose tudták az összes versét füzet nélkül. Ez a sokféle mód és alkalom, melyet itt felsoroltunk a daltanulásra, mind azt a folyamatot mutatta, hogyan cserélődik ki a nép közt élő dallamkincs az egyesek, a korosztályok és a falvak közt. Tehát azt láttuk, hogy mik azok az utak és módok a nép életében, amelyeken a nép zenei műveltségelemei vándorolnak. Lássuk most azokat, amelyeken keresztül az úri osztály zenéje jut el a néphez. Természetesen az előbbi példák között is igen sok volt, amikor éppen műdalt tanítottak egymásnak, de akkor már ez lejutott a néphez és ugyanazt az utat járta, mint a népdalok. Az átadás maga a népkultúra ténye volt: néptől-néphez. Ez volt a fontos, függetlenül attól, hogy amit átadtak egymásnak, műdal-e vagy népdal. A következőben azt a folyamatot fogjuk látni, hogyan kerül valami bele a népkultúrába kívülről, a polgári társadalomból. Műdal a néphez nagyon sok csatornán át áramlik. A nép és a vidéki intelligencia közt minden szakadék és ellentét dacára sok közvetlen érintkezés adódik. Különösen a pap és a tanító kerül lakodalom, mulatságok révén közvetlen és barátságos érintkezésbe a faluval. Ilyenkor mindig jut el valami a néphez a felsőbb „kultúrából". A „Végig mentem az ormódi temetőn"-t pl. egy öreg ember a szádelői paptól tanulta egy vacsorán, legénykorában. Egy másik mulatós nótát ugyancsak tőle, „mikor együtt mulattak egy lakadalomba". Mindig vannak olyan kiváltságos egyének a faluban, kiknek bejárásuk van az urak közé. Az egyik férfi — különben a Magyar Párt megszervezője volt a faluban — a tornai kaszinóból is hozott nótákat. „Sokszor bejártam az urakhoz" — mondta. Érdemes megnézni, milyen kul túrkincsek kerültek Ájba a tornai kaszinóból. (13.] A cigány is közvetíti a falusiaknak mindazt, amit az uraknak kell játszania; „Udvarnokiba lakodalomba Balázs Jani húzta", hogy „Kinn a pusztán szántok, vetek, Kezem, lábam fáradt, Téged pedig az uraság viganóba járat stb". A legközvetlenebb az érintkezés úri osztály és parasztság között az iskolán, tanítón keresztül. Itt lehet nevelni a népet arra, ami az úri osztálynak kedves. Ilyesmiket tanultak az iskolában: „Császárkörte nem vadalma, Debrecenbe kéne menni, A megfagyott gyermek, Föl, föl vitézek a csatára, Rongyos csárda két oldalán ajtó, oda rúgtat pej paripán Patkó (Ez az elmés találós kérdés a hét patkóról az egész országban el van terjedve.), Árpád apánk, Zöld erdőben jártam, virágok között (magyar kettőst tanított a tanítónő, annak volt a zenéje), Áj falusi sürgönyoszlop jaj, de magos, Káka tövén költ a ruca (ez a kettő egy iskolai kirándulás eredménye), Csinom Palkó (ezt minden korosztály az iskolában tanulta,
