Vargyas Lajos: Áj falu zenei élete (Budapest. Kir. Magy. Pázmány Péter Tudományegyetem, 1941)

Daltanulás

23 kalendáriumok lapjain: lányok, legények kiírják, ráhúzzák valamelyik alkalmas dallamra és megvan az új nóta. így húzták rá az említett ,.Horthy Miklós táborába" dallamra a következő verset: Egy zöld zsalus kis ablaknál Szépen muzsikálnak, Halkan sír a hegedűje Egy öreg cigánynak, stb. Sokszor az ilyen versek egészen eltalálják a népi hangot, (vagy talán a néptől veszik át, amit közölnek). Ilyesmit is tanultak nótáskönyvből : Mikor kezdtem kuferomat pakolni, Elkezdett az édesanyám siratni, Édesanyám ne sirass, köszönöm a nevelést Lehajoltam, megcsókoltam a kezét. Dombon van a budapesti kaszárnya, Odaleszek három évig bezárva. A három év majd lejár, babám nem hiába vár, Itt hagyom a budapesti kaszárnyát. Persze jönnek ilyenek is (egy öregember dalolta): Lassan foj a patak a zölderdő alatt, a kis gelle várja a párját, Csend van a faluba, kislány a kapuba, régen várja már a rózsáját. Szívecskéje lüktet, hallja a lépteket és keblére zárja rózsáját; Csókot ad a csókra, szépen gellemódra, erősen átfonja derekát. Ismerte a „Lent a falu végén" dallamát, erre húzta rá, mert a szöveget akkor még nem tudta. A dallamot meg egy urasági kocsis feleségétől hallotta: „Mentünk Körtvélyesre lakodalomba Becskeházáról" mégpedig hintón, amit az uraság adott kölcsön. Ilyen uraságokkal jóbalévő cselédek nem is állhatnak elő alábbvaló nótával. Ennél jobb szöveget is közvetít azonban a kalendárium: a „Télen nyáron pusztán az én lakásom" is előkerült egyszer: „Ezt a hangot adtam neki, a vers Tompa Mihály népdalja" — magyarázta az öreg. Kérdésemre aztán megmutatta a könyvet, amelyikből vette: Amerikai magyarok Kossuth naptára (még egy régi olvasókönyv is volt, amelyikben megvolt ugyanez). Ez a Kossuth-naptár is az amerikai magyar élet teljességéhez tartozott. Hazai párja: Naptár. Népirodalmi vállalat. Budapest, VII., Hársfa-utca 8.