Esterházy Lujza: A huszadik esztendő (Budapest. Új Élet, 1942)

Körben Straka csehszlovák külügyi sajtóreferens ad elő a középeurópai problémáról. Előadását azzal fejezi be, hogy a középeurópai nemzetek békés együttműködésének előfeltétele a kisebbségi kérdés igazságos, méltányos megoldása. A teremben érezhetően feszült a légkör, a fiatalok egymásután jelentkeznek hozzászólásra. Kirobbanással fenyegető indulat hevíti a hangjukat, amint nehezen megőrzött nyugalommal mondják az előadónak: »Amíg a csehszlovákiai magyar iskolák tankönyvei csak nyelvükben lesznek magyarok, de szellemükben nem, addig szó sem lehet megértésről a magyar kisebbség és az állam között...« »Amíg a Slovenská Liga magyar gyermekeket fog iskoláiba csalogatni s a magyar iskolától elcsábítani, addig ne is képzelje az előadó úr, hogy valaha is békesség lesz a magyar kisebbség és az államalkotó nemzetek között...« »Amíg él nem távolítják magyar vidékeinkről a csehszlovák telepeseket s a nekik kiosztott földet nem adják oda az illető magyar községek magyar őslakos földműveseinek, addig a csehszlovákiai magyar népcsoport és az állam között csak harc lehet, de békesség sohasem!...« Az előadó zavartan és magábasüppedve hallgatja e szavakat. Ennél erősebb hangon még 6