Esterházy Lujza: A huszadik esztendő (Budapest. Új Élet, 1942)

Ettől a perctől fogva a csehszlovákiai magyarság lelkét egyetlen kérdés égeti: mi kerül vissza Magyarországhoz és mi nem? Pozsony, október 8 Összeül a Prohászka-Körök Szövetségének szeptemberre tervezett országos vezetői gyűlése. Igaz, hogy csonka létszámmal, mert a zavaros viszonyok miatt az elnök nem tudott eljönni és hiányzik dr. Pfeiffer kanonok is. Néhányan mégis csak összejöttünk, többek között az Űj Élet szerkesztője Kassáról és egy losonci testvérünk. A napirenden egyetlen kérdés szerepel: a Prohászka-Körök mozgalmának feladatai az új helyzetben. Azonban csakhamar ráeszmélünk arra, hogy lehetetlenség ezeket a feladatokat konkréten kijelölni mindaddig, amíg nem tudjuk, hogy a mozgalom tagjai közül hányat csatolnak át Magyarországhoz. Odakint a város izgalomban ég. Mindenki a népszavazás elrendelését várja, hiszen a müncheni döntés irányvonalai szerint a vegyesnemzetiségű helyek népszavazással döntenek majd állami hovátartozásukról. Hirtelen megsizólal egyikünk: »Nem itt a helyünk most. Ráérünk erre később is. A népszavazással kell foglalkoznunk. Azzal, hogy minden magyar nyiltan színt valljon Magyar57