Esterházy Lujza: A huszadik esztendő (Budapest. Új Élet, 1942)

sem ijednek meg és folyvást a híd felé özönlenek, szavalókórusokat harsogva. A hangulat olyan, hogy minden pillanatban véres incidens robbanhat ki. A Szudétavidék eseményeire emlékeztető módon törtet a tömeg a híd felé, magyarországi testvérei felé, akikhez húsz esztendő után végre szabadon, útlevél nélkül akar átjutni. Közben a Bata-üzlet előtti sarkon egy járőr lefog vagy nyolc munkást. Fenyegető munkástömeg terem köréjük és követeli a lefogottak elengedését. Nagy lármájukra a katonák visszadobják a foglyokat a tömegbe. Percről-percre feszültebb a helyzet. A helyi pártvezetőség értesíteni szeretné a magyar kormányt, hogy a helyzetre való tekintettel sietni kell Komárom mielőbbi visszacsatolásával, mert különben életveszélyes összetűzésekre kerülhet sor a türelmetlen tömeg és az elkeseredett csehszlovák katonaság között. Ezzel az üzenettel sietek vissza Pozsonyba Jaross Andorhoz, aki azonnal felkeresi a pozsonyi országos hivatalban Országh elnököt, hogy telefonáljon Komáromba a netaláni sortüzek megakadályozása érdekében. Az elnök készséggel meg is teszi. Pozsony, október 6 A szlovák pártok közös gyűlése Zsolnán. Kimondják Szlovákia teljes autonómiáját a 55