Esterházy Lujza: A huszadik esztendő (Budapest. Új Élet, 1942)

sötét viharfelhők gyülekeznek az égen. Mintha szimbolikus jóslat volna ez a kép ! A mi életünk fölött is sötét, vészes felhők gyűlnek s a fenyegető, sötét égbolt alatt annál szorosabban simul össze a veszélyeztetett kis nyáj. # A

z »Űj Élet« néhány kassai barátjával vagyunk együtt, a márciusi események várható kihatásairól beszélgetünk. A fokozódó bizonytalanságban egyetlen dolog bizonyos: bármi is történik, a mi féladatunk továbbra is magyar néptömegeink életszínvonalának emelése, az emberi személy méltóságtudatának fokozása széles néprétegeinkben és az emberméltóság megbecsültetése a felsőbb rétegek részéről. Mert tudjuk jól, hogy minél emberségesebb lesz a magyar élet, annál öntudatosabb nemzeti közösséggé forrnak össze társadalmunk különböző rétegei. Rozsnyó, április vége A Szkie főtitkárságán lázas ütemben szervezik a budapesti eucharisztikus vüágkongreszszusra készülő csehszlovákiai magyarok zarándoklatát. Egyben befejezéséhez közeledik a Szkiebe tömörült magyar ifjúság lelki felkészülődése a kongresszusra. A Szociális Testvérek vezetése alatt a Szkie leányifjúsága a munkaév eleje óta szünet nélkül ajánlja fel imáit, jócselekedeteit és szenvedéseit az Űr Istennek 12