Brogyáni Kálmán: A fény művészete. Vázlat (Bratislava. Concordia, [s. a.])

teremtette meg az osztályharc frontjára vont fotót, a szocioíotográfiát. Amikor előzetes szociológiai analízisek fölboncolják az osztályjelenség gyökerét és az ellentéteknek fotók által való megmutatásával, a dolgot fejentaláló montázsokkal és statisztikákkal a problémát sokoldalúan és plasztikusan állítják élére. Nem vonják le a végső konklúziót, de az élére állított ellentétek megmutatásával kapukat nyitnak a tudatba ennek megtevésére. Amikor 1931-ben Rosie Ney, a párisi Vue folyóirat fotomunkatársa végigjárta Szlovénszkót, mindenütt felvételeket készítve, a hatalmas képanyag kiállítása egyetlen keresztmetszetben mutatta be a mai Szlovenszkót. A martosi népviselettől, a hegyi bacsák portréján át a ruszinszkói éhség vidékig. Ebben a kaleidoszkópban önként csoportosúltak a saját ellentéteikbe a képek. A fotografáló, a képeket montáló és néző ember ideológiája átütött a képen és kihangsúlyozta a tendenciát: az urasági táblák partjaira száműzött nincsteleneket, a szlovenszkói falvak mikrokozmoszában, a nyugati kapitalizmus betörését a dunamenti őstermelő és kisiparosi területek életébe, a kolonizációt, a csendőrt, az egy tál krumpli életstandardját, a skorbutot, az angolkór, az éhség verhovinai hadjáratának áldozatait. Mindezt megdöbbentően, 58