Brogyáni Kálmán: A fény művészete. Vázlat (Bratislava. Concordia, [s. a.])

A fotográfia montázsa, a fehér-szürke-fekete értékeknek egészen a misztikumig való telítése szubjektivitással, mint ahogy a fotogram szürrealistái tették, érintkező felületet képeznek a festőművészet és a fotográfia között. A fotogram — a fényérzékeny papírnak minden fényképezőgép nélküli, közvetlen fénytől való megvilágítása révén nyert kép csak optikai élményt óhajt szolgálni minden tárgytól való elvonatkoztatottságban. A fénykutatás kiinduló pontja. A fehér-szürke-fekete értékei között keresi a „fény dimenzióját." önmagát a fényt igyekszik kifejezni, a látás legelső feltételét, téma nélkül. Helyesebben: csakis egyetlen tartalmat vállal, a fényt. A fotográfia itt kibontakozott önmaga dogmatikájából és a csak művészi, csak látáskultúrát valló mezőkről, önmaga használhatóságának és kifejezésgazdagságának kipróbálása után elérkezett a társadalomhoz. A modern reklámok sok fajtája és grafikai felhasználása a könyvboríték lapok tervezeteinél, a funkciószerepet adják meg a fotóművészet ez ágának, a typofotonak. A typofotográfia jelentkezése természetes folyománya volt a futurista-expreszszionista-kubista tendenciák végső szakaszának, a dadaizmusnak, mely végleg felrúgja a nyelvi és képzőművészeti formák zárt rendjének utolsó ma42