Brogyáni Kálmán: A fény művészete. Vázlat (Bratislava. Concordia, [s. a.])

A festőművészet utolsó fejezetei, különösen a Páris-diktálta utolsó húsz-huszonöt év, a festőművészet olyan alakításbeli analíziseit végezték el, melyek maguk után vonták az optikai élmények teljes kimerülését. A nagyfestészet epikus tartalma a megváltozott társadalommal eltűnt. A ľart pour ľart utolsó definíciói már tárgyszerűen értelmezték a piktúrát és megtisztították az irodalomtól. A futurizmus mindent uralni akaró dinamizmusa, az expresszionizmus vonal és formaanarchiája, a kubizmus új formaorganizációja és az ezekkel szemben a mindennel beszámolás forradalmát, az új, az architektúrába torkoló teremtés hitét hirdető dadaizmus sorra változtatja meg a formák, színek és vonalak értelmét. A lázadó művész egyedül, az osztályerők öntudatától érintetlenül tombolja kielégületlenségeiben az optikai formák elvont forradalmát. Az új optikai kapcsolatok és értelmek keresése hamar meghozíák a festőművészet új klasszicizmusát és a tárgyonfelüliségbe való menekülését. A kubizmustól a neoplaszticizmustól, a konstruktivizmustól — a dolgok fény-árnyék, forma-tartalom monochrom misztikumához. A szürrealizmus a valóságfelettiség álomvilágában tapogatózik a piktúra új értelme és jelentősége után. A képei tudatosan értelmetlenek a logikus látás számára. Titokzatos fények sejtelmes 38