Brogyáni Kálmán: A fény művészete. Vázlat (Bratislava. Concordia, [s. a.])
A festőművészet megosztásának másik pontja: a szín különválasztása a formától, amelynek szerepét a foto veszi át, szintén nem képvisel oppozíciót a festőművészettel szemben. Csak a növekvő igényeket differenciálja. A szín önmagában csakis két irányban modulálható: a világosság és a telítettség felé. A további alakítást már a színt magába foglaló felület és anyag, a rendeltetési cél és a szín pszihofizikai hatása annyira befolyásolja, hogy az architektúra különös és a mai céljai mellett — a kollektív építkezésben — fontos missziót nyer ez a színkonstruktívizmus. A fellépő új környezeti igényekkel együtt a külső, az anyaggal szerves kapcsolatban nem lévő, csak önmagáért való dekoráció is megszűnt, helyét a konstruktív szerkezet és anyag hangsúlya foglalta el. A szín alakítása így, az életigények kapcsán, új értelmet és jelentőséget kapott. Az ember és környezetének orgánikus összhangját teremti meg a színekben. a szürrealizmus és dadaizmus A festőművészet és a fotográfia egybekapcsolódásai tisztán történeti jelentőségűek. A dadaizmus, a szürrealizmus, az Amédée Ozenfantra jellemző „réalisme magique" a fotográfia sajátosságaihoz vagy magához a fotográfiához nyúlnak. 36