Brogyáni Kálmán: A fény művészete. Vázlat (Bratislava. Concordia, [s. a.])

totem vagy mágikus kultusz szolgálatában, ezt a primitív fokon álló népek kultúrájában és az agrár kultúrákban a népművészetben ma is tapasztal­hatjuk. A népművészet minden alakítása határo­zott szükségleti tárgy, szerszám, eszköz vagy ru­ha. Ami az eszköz funkcióján felüli, az mind deko­ráció. A legtöbbször itt is valamilyen hasznossá­gi tény van elbújtatva. Pl. a nyakon, kezen kivar­rott ingek, a varrás erősíti, óvja az anyagot a sza­kadástól. Ez a szükségletből szakadó hasznossági jelleg a társadalom fejlődése során egyre halványúl. Az előtérbe evvel együtt mindinkább maga a z alakítás módja kerül. A gótikus korszakban, a reneszánszban és az utá­na következő művészeti korszakokban csakúgy, mint az elhalt keleti kultúrákban, a képzőművé­szet — ez egyetemesen érvényes a szellemi fel­építmény minden formájára — más jellemző tu­lajdonságot is felvesz: az osztályuralomra fejlő­dők birtokába kerül. A művészet is hatalamas vá­laszfalként mered a feltörekvő osztályonkívüliek előtt. Magában a művészetben majdnem kizáró­lag az osztályuralmon levők élete, érzése és szemlélete formálódik művészetté. Az osztály­harc így nemcsak a termelőeszközök birtokáért, de vele együtt a szellemi felépítményekért is folyik. 32

Next

/
Thumbnails
Contents