Brogyáni Kálmán: A fény művészete. Vázlat (Bratislava. Concordia, [s. a.])

renciálódása jelentkezik. A kép megszűnik mozdulatlan lenni, az alakítás újabb kiaknázási lehetőségei jelentkeznek a dinamizált állóképben: a mozgáskiíejezés. A film a fotográfiától különálló máscélúsága mellett a fotográfiai kifejezés terjedelmét is bővítette. A fotográfia a fölvétellel, képbeállítással nyugodt, álló volt. A film mint mozgáskifejező eszköz, követte a mozgást. A mozgás közben a tárgyak és dolgok önmaguk formájának igazi lényegét, eddig nem ismert tartalmukat mutatták meg. Az eddigi horizontális látás kibővül a mozgás közben meglátott test rögzítésével. A tárgyak így, alulról, felülről, oldalról fotografálva, erős optikai torzításban az eddig meg nem látott formagazdagságukat mind elénk tárják. Az egyszerű, látszólag lényegtelen dolgok a mélység, a távlat, a torzítás fokozásaival monumentálissá növekednek. Egy elfújt gyertya füstje, darab spirális acélrúgó, egy lábnyom az ucca sarában, a tovafutó vasúti sínek összeesése a végtelenben, olvadó jégpáncél, esti utak, pályaudvarok fehér-fekete kontrasztja mind a látásélményt mélyítik. A szem megtanúl látni és meglátni. A világ optikai érzékelése pozitív öröm lesz számunkra, az emberben élő valóságérzés jut vele újabb és újabb élményekhez. A szem így, a fotográfia révén, egy irracionális 26