Brogyáni Kálmán: A fény művészete. Vázlat (Bratislava. Concordia, [s. a.])

korbeli portréfestmény eszközeivel dolgozott. Nehéz brokátfüggönyök vagy vadregényes tájakat ábrázoló spanyolfalak kerültek a háttérbe, az alak festői elrendezettségben könyökölt egy letört oszlopra, párkányra avagy díszes barokk fotőjre. Makart búkét, virág kerül meliéje: az akkor fotografáltató városi polgárság festmény-monumentalitást hazudó pakfongja. A korban uralkodó életforma, a gyarapodó ismeretekkel lassan épülő valóságérzés, a társadalom materiális és szellemi erőviszonyainak hatása alatt megalkotja a saját szemléletének stílusát. Ez a stílus fejezi ki az egyensúlyt a szubjektív belső világ és a külső realitások között. Az összes művészetek nagy harmóniája, a nagy és tartós stílusok korszakában, jelzi az egyensúly pontját. A fotográfia fejlődése is csak így, ebben a viszonylatban érthető meg a maga teljességében. Ép oly hű tükre volt, a többi képzőművészeti kifejezésekhez mért, aránylag rövid fejlődési időszaka alatt a társadalom szellemi viszonyainak, mint a felépítmény többi része. A társadalomban a kultúrát és művészetet mindég az uralmon levő osztály veszi birtokába. A fotográfia a polgári forradalmak ideje táján alakúit ki. Az uralomra kerülő polgárság szemlélete így jut benne elsősorban kifejezésre. Az ünnep20