Ruttkay László: A felvidéki szlovák középiskolák megszüntetése 1874-ben (Pécs. Dunántúli Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda, 1939)

Znióváralja

77 A szlovák nemzeti öntudat hordozói és harcosai be is váltották ezt a fogadkozást. Lankadatlan hévvel hirdették sérelmeiket a világ előtt s panaszaikat örökül hagyták az utódokra, kik előtt, a múló évtizedek távlatából és az egyre erősödő nacionalizmustól hevítve, ezek a sérelmek egyre súlyosabbaknak, igazságtalanabbaknak tűntek fel. És valahányszor „sérelmekről, elnyomatásról" panaszkodtak, e panaszok között a „magyar sovinizmus" talán legerőszakosabb intézkedésének érezték mindig a felvidéki szlovák középiskolák megszüntetését. De a vád mindig csak általános megállapítás maradt. Sem a cseh vagy a szlovák, sem a magyarországi nemzetiségi problémákkal foglalkozó egyéb külföldi írók között nem akadt eddig senki, aki a részletek megvilágításával, az adatok publikálásával kísérelte volna meg e vád megerősítését. Pedig a valóság bizonyítékai nem semmisültek meg. Ott szunnyadnak azok ma is a hivatalos akták lapjain, elfelejtve és érintetlenül, mint ezer meg ezer más „lezárt ügy", befejezett akta, amely megszűnt létezni és hatni az életre abban az órában, amidőn az utolsó intézkedést teljesítő tisztviselő, — a jelen esetben a felszámolások felülvizsgálója, — az elintézést végérvényesen jóváhagyta. Amidőn azonban ez a „lezárt ügy" ismét életrekel és az adatok halmazából világosság derül a részleteken át az előzményekre és következményekre is, akkor azt kell látnunk, hogy a „brutális sérelem" vádja miként oldódik fel a valóságban és a magyar kormány „erőszakos cselekedetei" miképen válnak jogosan indokolt adminisztratív intézkedésekké azoknak a határozatoknak alapján, amelyeket az autonóm egyházi hatóságok ez iskolák ügyében hoztak. Mert azt látjuk, hogy a kormány által történt „erőszakos megszüntetés" sommás vádjával szemben a tények elénkbe tárják elsősorban azt, hogy az iskolák elleni vizsgálat megindítása nem a kormánytól indult ki, hanem a