Ruttkay László: A felvidéki szlovák középiskolák megszüntetése 1874-ben (Pécs. Dunántúli Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda, 1939)
Znióváralja
75 tatlan helyzetnek alapján is, amely a szóbanlevő intézet patronátusának megalakulását, működését és szellemét,, nem kevésbbé céljait jellemezte. Bár a patronátus alapszabályait 1869-ben, amidőn a gimnázium részére a nyilvánossági jog megadása iránt ö Felségéhez kérelmet intézett, e kérvényhez csatolta, azokat előzőleg a kormánynak nem mutatta be s így azok jóvá sem hagyattak. Ilymódon érthető az, hogy ,,ezen szabályok szerint egy oly szervezet alapíttatott meg, mely szerint múlhatatlanul mindazon következményeknek be kellett állani, melyek ma már csak gyökeres eszközökkel orvosolhatók." A kifogásolt alapszabályok értelmében ugyanis pártfogó lehet minden katolikus, aki 100 forintot, rendes tag pedig, aki 50 forintot egyszerre, vagy 10 év alatt egyenlő részletekben befizet. Ennek következtében a patronátus egy többszáz tagból álló, ,,majdnem népgyűlésnek nevezhető" testület lett, amely a tanárokat választja és az intézetet igazgatja. Az iskola eszméjének „megpendítői ismert szláv rajongók voltak", akik a patronátusba toborozták össze híveiket s ,,ily módon sikerült a pánszláv érdekek részére egyfelől veteményes kertet, másfelől összeköttetési góczot teremteni." A testület együtt működött a turóczszentmártoni és nagyrőczei iskolával, összeköttetésbe került a Maticával s így rövid idő alatt fel kellett tűnni „a szellem azon átalakulási jeleneteinek, melyek az azelőtt oly hű szlovák nép soraiban mutatkozni kezdettek, mely jelenségek magokra vonták a felvidéki megyék és a kormány figyelmét." Ha ennek ellenére „eltűretik az — folytatja a felterjesztés — hogy az iskola fenntartásának kegyeletes ürügye alatt ismert veszélyes szellemű nagy számú egyének koronként találkozzanak, félni lehet, hogy később erősebb eszközök alkalmazásával sem lehet eloltani az elterjedt tüzet, míg ma az egyes szikrák elnyomásával annak elterjedése meggátolhatónak látszik."
