Ruttkay László: A felvidéki szlovák középiskolák megszüntetése 1874-ben (Pécs. Dunántúli Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda, 1939)

Nagyrőcze

21 folyó harcban az alkotmányos állam védelmét kívánó autonómistákkal szemben a királyi pátens érvényének fenntartása mellett szállottak síkra. Továbbá, hogy a „pártfogósági felügyelőséget mindig és jelenleg is oly egyének viselik, kik az 1848 49. évi nemzeti küzdelemben hazaellenes működésűkről ismeretesek és akik.... a magyar nemzet és haza ellen mély gyűlöletet ápolnak kebleikben." Hogy a tanári kar milyen ellenséges érzülettel viseltetik a magyar haza és a magyarság iránt, azt az alábbi konkrét tényekkel kívánja bizonyítani: Dr. Zoch tanár a képviselőválasztás! jogosultság megállapítása végett foganatosított összeíráskor dacosan szlovákul válaszolt a magyarul feltett kérdésekre, a követválasztáskor pedig a jelölt üdvözlésére szlovák nemzeti színekkel ékesített lámpásokkal vezette a gimnáziumi ifjakat. Nevenapján tartott beszédében Oroszországot dicsőítette s azt a reményét fejezte ki, hogy „ezt a földet, amely nem másé, mint a szlovákoké, az önzők (vagyis magyarok) torkából kiragadják". Köviben egy táncmulatság alkalmával pedig eltiltotta a diákságot a magyar beszédtől és tánctól. Ormis Sámuel tanár, aki az egyik főpatentista s akit egy alkalommal Selmeczbányán izgatásért be is börtönöztek, a tiszai egyházkerület által dorgálásban is részesült, mert egy Koncsek Dániel nevű csizmadiát, aki egyetlen gimnáziumi osztályt sem végzett, szlovák érzelmei jutalmazásául és nyilván azért, hogy a gimnázium ifjúságára minél közvetlenebbül gyakorolhasson befolyást, mint igazgató egyenesen a gimnázium VI. osztályába íratott be. Sőt fanatizmusában annyira ment, hogy diákjait eltiltotta attól, hogy a magyar érzelmű nagyrőczei polgárokat üdvözöljék és írásaiban, beszédeiben a szlovák ifjakat és leányokat fajuk védelme érdekében szigorúan óvta attól, hogy magyar emberrel házasságra lépjenek.