Ruttkay László: A felvidéki szlovák középiskolák megszüntetése 1874-ben (Pécs. Dunántúli Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda, 1939)

Nagyrőcze

19 kérdéssel foglalkozni. Megismétli az előző évben hozott határozatát, de rendelkezése most is süket fülekre talált, így került az immár négy esztendő óta húzódó kérdés, az 1872 július hó 25-én Nyíregyházán ülésező egyházkerületi gyűlés elé, amely most már erélyes határozatot hozott. Czékus István elnöklete alatt — aki időközben ennek az egyházkerületnek szuperintendense lett — megbélyegezte a gimnáziumnak ezt a tiszteletlen magatartását és eljárása miatt határozott rosszalását fejezvén ki, szigorúan elrendelte, hogy ,,saját érdekében felhagyva most már minden további ellenállással, bizonyítványait ezentúl az előírt alakban állítsa ki." Azonban tévednénk, ha azt hinnők, hogy ez a szigorú rendelkezés megtette volna a kívánt hatást. A rőczeiek álláspontja változatlan maradt és bizonyítványaikat ezentúl is csak szlovákul adták ki. Ez a makacs ellenállás azonban egyre jobban magára vonta a gömörmegyei magyarságnak és a hatóságoknak figyelmét. A közhangulat mindinkább a rőczei iskola ellen fordult s ennek egyik megnyilatkozása volt az a támadás is, amelyet 1872-ben a megye egyik közgyűlésén Maiéter Ede szolgabíró intézett a gimnázium ellen s amelynek eredménye lett, hogy most már a felettes egyházi hatóság, a tiszai egyházkerület küldte ki bizottságát Nagyrőczére és jóllehet, a: vádak tekintetében a bizottság tényeket megállapítani nem tudott, megyeszerte köztudomásúvá lett, hogy a gimnázium szelleme kihívóan magyarellenes. Ilyen előzmények után kapta kézhez Czékus István szuperintendens Trefort minisztter rendeletét, amellyel tulaj donképen megindult a vizsgálat a három szlovák középiskola ellen. A szuperintendens alig három hét leforgása alatt eljárt megbízatásában s lefolytatva a vizsgálatot, erről 1874 május 31-én 752. szám alatt kelt jelentésében előzőleg röviden tájékoztatta a minisztert, majd részletes, 773. sz. 2*