Ruttkay László: A felvidéki szlovák középiskolák megszüntetése 1874-ben (Pécs. Dunántúli Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda, 1939)

Iratok

137 utján, ki csak egyszerű gymnásiumi patronátusi tag, a patronátusi alelnőkséghez fordult. A Minister ezen eljárását szabályszerütlennek kell tekinteni; azért az összegyűlt patronátus nincs hivatva, hogy ez ügyet rendes és törvényes módon csak tárgyalás alá is vegye; mert a Minister ur előtt ismeretes volt az ut, melyen szabályszerűen járnia kellett volna és a gymnásiumi patronátus elnökségével szemben hasonló szabályszerütlenséget el nem követhet. Azért is indítványozza, hogy ezen minister! leirat, mely rendes uton érkezett, egyszerűen félre tétessék. Inditványát avval indokolja, hogy a leirat megküldésének szabályszerütlenségein kívül abban olyan érvek is felhozatnak, melyek megcáfolása nem is szükséges, miután alaptalanságukat, logicátlanságukat és méltatanságukat maguk is elárulják. Alaptalanok, miután az 1869 évi 44. t. cz. 26-ik §-ával semmi módon sem egyeztethetők össze; logicátlanok, minthogy a kormányközegek az intézetet szigorúan megvizsgálván abban nemcsak semmi kárhoztatandót nem találtak, hanem moraliter kénytelenek voltak az intézet erkölcsi s tudományos működését elismerni s ezt nyilván ki is jelenteni; méltatlanok azért, mivel az intézet elismert és kijelentett üdvös működése daczára oly vétséggel vádoltatik, melyeket el nem követett s melyeket a legszigorúbb vizsgálatok sem voltak képesek bizonyítani. Mert hazafiatlanságot ráfogni az intézetre csak azért, mivel tanárai és növendékei azon emberek társaságát kerülték, kiket a közvélemény állítólag hazafiaknak tart, az meg nem állhat; miután az egyik vagy másik egyénnel való társalgást nemcsak semmi alkotmányos, de még a legabszolutisztikusabb állam sem parancsolhatja meg; ez a személyes bizalom és szivhajlam dolga. Ha ez állana, akkor vétségről lehetne vádolni oly embert, ki soha vétséget nem követett el, hanem csak feltétetik róla, hogy valami vétséget elkövethet: mi által minden személyes biztonság és erkölcsiség aláásatnék. Az intézet anyagi állapotára vonatkozólag hivatkozik indítványozó azon constatait tényre, hogy az intézet magát egész öt éven át minden tekintetben egyedül patrónusai bőkezűségéből és nagylelkűségéből minden segélyezés vagy kölcsön nélkül nem csak fenn tudta tartani, hanem oly felesleget is előtüntetett, hogy az intézet fennállása több évre biztosítva van. Ezen felül előadja indítványozó, hogy az intézet a megtakarított készleten kivül patronátusi tagjaiban élő tőkét bir, kiknek száma évenkint nemcsak csökken, hanem szaporodik és kik az intézet jóravalóságát elismervén aláirt adományaikat nemcsak évenkint lefizetik, hanem ezeken felül még rendkívüli áldozataikkal is gyámolitják az intézetet, söt kik nyilván kijelentették, hogy ha a szükség megkívánja, készek nagyobb áldoza-