Ruttkay László: A felvidéki szlovák középiskolák megszüntetése 1874-ben (Pécs. Dunántúli Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda, 1939)

Iratok

132 a tanulók az általuk értett nyelven végezzék ájtatosságukat, hogy a patronátus a latin énekeket csak azért engedte meg, hogy a latin anyaszentegyház iránti tiszteletének, ragaszkodásának és hűségének jelét adja. Mire kötelességemnek tartottam kijelenteni, hogy miután az intézet hazánk iránt is tisztelettel, ragaszkodással és hűséggel tartozik, kellett volna a latin énekek mellett magyar énekeknek is a templomban helyt adni, annál inkább, amennyiben különösen az I. és II. osztálybeli tanulók a magyar nyelvet jobban értik, mint a latint. 4. Feltűnő, hogy az isteni tiszteleteken naponkint imádkoznak a pápáért, a szülőkért s az isteni jótevőkért, mi igen helyes, de nem imádkoznak a hazáért és királyért. E tekintetben gyöngének mutatkozik a tanárkar azon mentsége, hogy az imádság úgyis hosszú s ha meghosszabbíttatnék, az az oktatási idő megrövidítéséül szolgálna; mert a használt imádság megrövidíthető annyira, hogy abban a király és haza is említést nyerhetne. 5. Nem menthető a tanintézet abban sem, hogy a főméltóságú vallás és közoktatásügyi ministérium által betiltott Cerny Emil féle tót olvasókönyvet még most is használja, holott a tanárkart akkor, amidőn ez olvasókönyvnek használatáról értesültem, ugyanannak betiltásáról hivatalosan figyelmeztettem. Erre a tanárkar azon megjegyzést tette, hogy eddig nincs jobb tót olvasókönyv, a könyv bármikori megváltoztatásával a különben is szegény zniói tanulóság nagyon terheltetnék, hanem, hogy kész azt mással kicserélni. A többi tankönyvek, amelyeket mind átvizsgáltam, kifogás alá nem vonhatók. 6. A tanulóifjúságtól egy magyar hazafias szavalmány sem volt hallható. A tanárkar erre azt felelte, hogy a Szvorényi féle olvasókönyvben ily természetű szavalmány kevés van, és hogy ezen kevés szavalmány a magyar olvasmányoknak L) alatt ide mellékelt kimutatása szerint feladatott. 7. A képezdei tanulók vallották, hogy Čulen Márton igazgató a gymnasium tanulóit az állami képezde tanulóitól, mint magyaronoktól távol tartani iparkodott, hogy őket a tót nyelvi társalgásra buzdította s hogy intette őket, miszerint ne váljanak „odrodilcok"-ká (renegát) vagyis „magyarónokká". Mit az igazgató oda magyarázott, hogy ez csak félreértése volt azon intelmeinek, hogy a gymnásiumban nyert erkölcsökhöz hűtlenek ne legyenek. A szintén egyenként kihallgatott gymnásiumi tanulók pedig vallották, hogy őket az igazgató magyar társalgásra serkentette s azt, hogy odrodilcokká ne váljanak, előttük soha sem mondta. 8. A tanulók dolgozataiban s a C) alatt ide csatolt kézirataínak nagy részében semmi különös sem fordul elő, csak a magyarok történetéhez használt világtörténeti bevezetésre tehető ama megjegyzés, hogy az főleg csak a szláv népek bővebb előtörténetével, mythologiájávai foglalkozik s a magyarokról nem eléggé illedelmesen nyilatkozik.