Ruttkay László: A felvidéki szlovák középiskolák megszüntetése 1874-ben (Pécs. Dunántúli Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda, 1939)

Nagyrőcze

12 NAGYRŐCZE. A gömöri evangélikus esperesség 1862 május 6-án Dobsinán gyűlést tartott, amelyen elhatározta, hogy a megye szlovák lakossága részére Nagyrőczén evangélikus gimnáziumot létesít. Az esperesség határozatát az ugyanazon év július 22-én megtartott egyházkerületi közgyűlés jóváhagyta és az új iskola első két osztálya szeptember elején meg is nyílt. Hogy az esperesség választása a gimnázium alapításánál miért esett éppen a kiesfekvésű Nagyrőcze városára, annak legvalószínűbb oka az a körülmény lehetett, hogy Gömörmegye székhelye, Rimaszombat, valamint a másik nagyobb város, Rozsnyó, amely egyben katolikus püspöki székhely is, magyar környezetben fekvő, magyar jellegű városok s így azoknak falai között a szlovák tanítási nyelvű gimnázium felállítása talán nem is lehetett volna keresztülvihető. Igaz ugyan, hogy alapítását tekintve Nagyrőcze is német eredetű bányatelep volt, azonban már a XIII. században a Bebek-család kezébe került s a XV. században a husziták inváziója idején csehek és szlovákok bevándorlása folytán német jellegét egészen elvesztette. A XIX. század első évtizedeiben már a szlovákság szellemi mozgalmának egyik jelentős középpontja s a 60-as évek folyamán körülbelül 1200—1300 lelket számláló lakossága már nagyrészben szlovák, vallásra nézve pedig túlnyomóan evangélikus. Az első „Értesítő", amelyet a gimnázium az 1864 65 tanévről kiadott, közli az iskola alapítására vonatkozó „Szervezeti Szabályokat". Ezeknek 1. §-a megállapítja, hogy az evangélikus egyháznak hívei egyetértve a reformációnak azon elvével, amely mindenkinek megadja a jogot a saját anyanyelvén való művelődésre, elhatározták, hogy Isten segedelmével a nagyrőczei egyház kebelében egy gimnáziumot alapítanak. Ennek a gimnáziumnak célja pedig — a 2. §. szerint — nem más, minthogy a szlovák