Ruttkay László: A felvidéki szlovák középiskolák megszüntetése 1874-ben (Pécs. Dunántúli Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda, 1939)

Iratok

123 annyira megy, hogy a magyar vidékről itt tanuló ifjak is, kik otthon csak magyarul beszélnek, itt tótoknak adják ki magukat (./15 Radvány 6). Magyarul soha nem köszönnek (./13 Ruttkay 6) — gúnyos modorban többször kiáltottak éljent utánam, mert magyar vagyok (./10 Kossuth 6). 15. A kikerült tanulók pánszláv érzelműek (./12 Zorkóczy 6). Általánosan tudva van, hogy évente sok tanuló kerül ki ezen iskolából, kik a panszlavismus elfogult követői és terjesztőivé válnak (./16 Zorkóczy 8). Ezen iskolából kikerült tanulók rendszerint rajongó, úgynevezett „nemzetiségi" pártiak (.114 Tomcsányi 6). 16. A helybeli hazafias érzelmű szülék gyermekeiket nem a kérdéses gymnasiumban, hanem a sokkal nagyobb áldozatokat igénylő külmegyei gymnasiumokban neveltetik (,/4 Tomcsányi 6). 17. Hogy a Sz, mártoni és zniói gymnásíumok fennállása óta erőben és hatásban terjed a panszlavismus, ez kétségbevonhatatlan szomorú tény (,/8 Velics 8). 6. Kihallattattak végül a tanárok, kik tagadják, hogy ők a tanuló ifjúságot politikai vagy nemzetiségi demonstracziókra használták volna, — vagy legújabban Kozacsek kanonok ittléte alkalmával (,/27 5. 5. 5, 5.); — tagadják, hogy ők az ifjúságnak, hazaellenes és magyar gyűlöletet lehelő dalok éneklését megengedték volna (./27 6. 6. 6. 6.); — tagadják, hogy ők lázitó, általán nyilvánosan beszédeket tartottak volna (./27 9. 9. 9. 9.); — tagadják, hogy ők a Maticza zászlaját használták (,/27 9. 9. 9. 9.); — tagadják, hogy ők az ifjúságnak a magyar érzelmű polgárok gunyolását megengedték volna (.j27. 11, 11. 11.); elismerik, hogy négy zászlójok van: fehér szinü kereszttel, magyar nemzeti, fekete, és tót nemzetiségi, — de ezeket csak a majálesek és a canonika visitaczió alkalmával használták, A tót nemzetiségi zászlót a tilalom vétele után levették rudjáról és a könyvtárba elhelyezték (,/27 4. 4. 4. 4.) ; elismerik, hogy Dérer János tanár után Blasniczára botanisálni kiment ifjúság tót dalokat énekelt, de mint a vizsgálatból kitűnt, — nem a „Hore Hronom, dolu Hronom", hanem a „Kdo za pravdu horí" dalt (./27 6. 6. 6. 6.) ; — elismerik, hogy a „Szokol" egylet tagjai, de ez tulajdonképen „Spevokol" nevü daltársulat, melynek egyenruháját csak dalárünnepélyeiken viselik (.121 II 10. III 10 IV 10); — elismerik, hogy tisztán tót bizonyítványokat adnak ki, — de az egyetemes gyűléstől e tekintetben külön határozatot nem vettek (.121 I 14), Bevallja végül Dérer Gusztáv, hogy a nyomda felállításánál testületileg vettek részt, ezen egy esetet kivéve azonban más ováczióknál soha (.121 III 5).