Ruttkay László: A felvidéki szlovák középiskolák megszüntetése 1874-ben (Pécs. Dunántúli Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda, 1939)

Iratok

116 A turóczi prot. nemesség e század 4-ik évtizedében „nationale institutum Hungaricum" nevezet alatt Neczpálon egy tanintézetet alapított oly célból, hogy ebben a tanulók a magyar nyelvben kellő kiképeztetést nyerhessenek. E tanintézet állítólag tanépület hiánya miatt T. Sz. Mártonba tétetvén át, itt az ev. egyháztól nyert telken felállíttatott és a turóczi esperesség közvetlen felügyelete alá helyeztetvén ,,institutum seniorale Hungaricum" nevezet alatt az alapítás céljának megfelelőleg kezeltetett. A benne alkalmazott két tanitó egyike elhalván, helye, állítólag anyagi alaphiány miatt, többé be nem töltettek, a megmaradt tanitó pedig a most is élő és működő Kramár Márton, mert esperességi segédlelkészi teendőkkel is felruháztatott, s mert csekély fizetésének hanyagul befolyása okából talán el is kedvetlenedett, nemcsak képtelenné vált a szülők igényeinek megfelelni, hanem az akkor már 7 majd 3 számra leolvadt tanulók tanítását többé már érdemesnek sem tartá. E tanintézet 1863-ban, álllitólag tanulók hiánya miatt önként beszünt, — ennek következtében az egyház szerződése értelmében visszakapta a telket és a rajta levő tanépületet, az esperesség pedig visszakapta az intézet alapitványait (Révay. 6). — Ezen ,,magyar nemzeti intézetnek" ekként beszünése után a. helyben lakó ev. atyafiak, állítólag égető szükségét érezvén egy középtanodának, különösen pedig olyannak, mely a tót ajkú ifjakat tót nyelven vezetné be a tudományok előcsarnokába, ily intézet felállítását elhatározták s különösen a helyben lakott Kuzmányi Károly patentalis supertends pártfogását megnyerték s az első osztályt 1866-ban meg is nyitották (Révay. 6. és tanodai értesítő 1868/69. 3-ik lap). 1867-ben a magyar államilét megnyerése, a felelős magyar kormány kinevezése, különösen pedig Ő Felségének 1867. május 15-ikén a patens végleg megszüntető és 1867. julius 26-ikán a patentalis fizetéseket visszavonó legfelsőbb elhatározása után, látván a patens hivei egyrészt, hogy ennek alapján egyházilag megállniuk többé nem lehet, hogy a különvált állást elhagyni és az autonóm egyház törvényei körébe vissza kell térniök, — másrészt, hogy ezen tanintézet léte, nemzetiségi féltékenykedésük sugallta veszedelemben forog, nehogy ez tehát az autonóm egyházba visszatérésük után az általuk gondolt eredeti czéljától bármily időben is elvonathassék: a visszakebelezést eszközlő egyetemes gyűlést megelőzőleg 1867. aug. 17-ikén a T. Sz, mártoni ev. egyházgyülésen ezen gymnásíum végleg megalapításának szüksége kimondatott, s 1867. aug. 14-ikén 13 férfiú összeült, magát „kegyuraság" (patronátusnak) elnevezé s egy „alapítványi okmányt" szerkesztett ás aláirt, mely még ma is ezen algymnásium alapja. Ezen ág. hitv. evangyéliominak nevezett algym-