Ruttkay László: A felvidéki szlovák középiskolák megszüntetése 1874-ben (Pécs. Dunántúli Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda, 1939)
Iratok
105 szem, éppen a mindnyájunk által szeretett haza érdekében állana. Segíteni lehet pedig ezen vagy úgy, mint a nagy és erős német nemzet segit magán a poseni tartományban elszórt gyér és gyenge lengyel elemekkel szemközt, t. i, hatalommal, — vagy — a hol ilyen előzmények és tényezők nincsenek meg — okos, jó akaró politikával. Milyen legyen az, azt Nagyméltóságod előtt nem kívánom fejtegetni. Annyi igaz, hogy Zólyom megye bizottmányának fellépése s a pesti napi irodalom fiatal óriásainak: „Szuronyt szegezz, előre!"-je nem tartozik e politikához. E politikának iránya és modora inkább Ő Felségének legkegyelmesebb Urunknak eljárása által van jelezve, aki nem átallott a mult évi december 2-ai hódoló tisztelgés alkalmával vele született kegyteljes leereszkedéssel a pesti tót lelkésszel tót nyelven beszélni; vagy Deák Ferencünknek szava által, aki saját fülem hallatára körülbelül ezt mondá egykor: „legyünk rajta, hogy valamint ma már nem a katekizmus az, úgy ne legyen a grammatica sem a hazafiságnak mértéke." — De nem folytatom, mert megtörténhetnék, hogy e heterodoxus nézetekért és tanokért valaki még az én letételemet is kívánná Nagyméltóságodtól. E helyett vissza megyek-e kitérésért bocsánatot kérve — fentebbi abbeli kérelmemre, hogy a vizsgálat alapjául szolgálandó adatokat velem közölni méltóztassék. Mi mellett egyébiránt még végül megjegyzem, hogy az egyházkerületek feletti felügyeletet nálunk a Superintendensekkel az egyházkerületi világi felügyelő urak osztják s e szempontból jelesül a tanári értekezleti jegyzőkönyvek, tankönyvek és kéziratok bekivánását a Turócz-Szt. Mártonhoz közel lakó Szent-Iványi Márton ezen egyházkerületbeli világi felügyelő úr Ő Méltósága talán nálamnál alkalmasabban eszközölhetné. S a mi még fontosabb és lényegesebb, bátor vagyok Nagyméltóságoddal tudatni, hogy a tudós iskolák feletti felügyelet általában nem annyira az egyházkerületi hatóságokat, különösen a Superintendenseket, mint inkább az Egyetemes Felügyelőt illeti, a minthogy a Nagymélt. Ministérium az ezen iskolákról szóló lelentéseket ennek utján szokta évenkint venni. E megjegyzésekre annál inkább érzem magamat késztetve, mert, miként a közlapokban olvasom, Nagyméltóságod ez ügyben csakugyan egyúttal nevezett tisztelt világi urakhoz is fordult, mit én nemcsak teljesen correct eljárásnak is tartok, sőt annak különösen Egyetemes Felügyelő Ur Ö Nméltóságára egészen leendő szorittatását is csak helyesnek fognám tartani. A mivel egyébként nem azt akarom mondani, mintha azt, ami körömhöz tartozó s aminek teljesítése lehetséges, magam-