A csehszlovákiai magyarság kulturális helyzete. Esterházy János nemzetgyűlési képviselő beszéde a képviselőház költségvetési bizottságának 1937 november 19-iki ülésén (Prága : Heinr. Mercy Fia Nyomdája, 1937)
állapítjuk meg, hogy a csehszlovákiai nemzcii kisebbségek sorsa minden demokráciára és egyenjogúságra való hivatkozás dacára nem irigylésreméltó, mert mi itt egy irányunkban barátságtalanul hangolt csehszlovák közvéleménnyel állunk szemben, amelynek irányelve a kisebbségek amugyis szűkre korlátozott jogainak elszabotálása. Ez törekvése ma a magyar területeken hivataloskodó csehszlovák nemzetiségű tanerők, jegyzők, fináncok, csendőrök jelentős részének, s ujabban a római katolikus papság egy részének is. Ezirányu működésüket zavartalanul folytathatják, mert magának a magyar kisebbségnek nincs módja ezt megakadályozni, s ezek a magyarságtól teljesen idegen emberek még elismerést és dicséretet kapnak ilyiránvu tevékenységükért fölöttes hatóságuktól. A KÖZTARSASÁGI ELNÖK NYILATKOZATA — Hogy ez igy van és nem a levegőből beszélek, azt elismerte maga a köztársasági elnök ur ez év májusában Böhmisch-Krumauban a németek előtt tett nyilatkozatában, ahol egyebek között a következőket mondotta: „Vannak, akik nem hisznek nekünk, s azt mondják, hogy itt csak puszta ígéretek hangzanak el. Nem hisznek egy kisebbségi program megvalósitásának a lehetőségében főleg a bürokrácia és különösen az alacsonyabb hivatali szervek ellenállása miatt,