A csehszlovákiai magyarság kulturális helyzete. Esterházy János nemzetgyűlési képviselő beszéde a képviselőház költségvetési bizottságának 1937 november 19-iki ülésén (Prága : Heinr. Mercy Fia Nyomdája, 1937)

akiket mi nem tekinthetünk a magyar faj és a magyar kultura reprezentánsainak még akkor sem, ha fogadásukra a csehszlovák szociáldemokrata párthoz tartozó miniszter jelenik meg. Megállapíthatjuk, hogy a kulturkapcsola­tokat illetőleg olyan a viszony Csehszlová­kia és Magyarország között, mintha hadi­állapot lenne közöttük. Meg kell állapítani azt is, hogy ebben éppen csehszlovák rész­ről mennek túlzásba és valóságos szellemi határzárat emelnek közénk és Magyaror­szág közé. Ha Csehszlovákia valóban keresi a köze­ledést a Dunamedence államai között, ak­kor ezt tényekkel is igazolnia kell s tudnia kell, hogy Magyarországra nézve nem lehet közömbös az itt élő magyar kisebbség hely­zete és kulturális szabadsága. A csehszlovák kormánykörök nagyon jól tudják, mire célzok. Bennünket el akarnak szakítani a magyar kultura gyökereitől s először talajtalan­ná, azután csehszlovákká tenni. Mindaz csak üres frázis, hogy nekünk itt szabad lehetőségünk van a magyar kultura ápolására. Ha van létjogosultsága egy cseh­szlovák-magyar kulturközeledésnek, száz­szor inkább jogosult a magyarság kulturá­lis együttműködése az országhatárokra való tekintet nélkül. A magyarországi könyvtermékek cenzú­rája, magyarországi színészek és hivatásos művészek itteni fellépésének megakadályo­zása, fiatal egyetemi hallgatók Magyaror­- 38 -

Next

/
Thumbnails
Contents