Révay István: A belvederi magyar-szlovák határ (Budapest, Magyar Statisztikai Társaság, 1941)

Bevezetés

ruténség 47 %-nyi relatív többséggel ismét felbukkant és én egy tanulmányomban ez 1890 és 1921 évi adatok alapján a magyar adatok többségével ellentétesen vegyes jellegűnek minősítettem a községet, melyről biztosra véltem, hogy a cseh-szlovák világ hatása alatt visszaruténesedik. 1933-ban megjelentek az 1930 évi népszámlálás előzetes eredményei. Az előzetes eredmények Kárpátaljára vonatkozó füzete (Mimořádné Správy 1933, 13. sz.) azokat a helyiségeket sorolta fel, melyekben valamilyen legalább 10 % erős kisebbség találtatott. Mezőhomok hiányzott a füzetben szereplő helységek közül és tudomásul vettem már, hogy feltevésem helyesnek bizonyult ; a község a cseh-szlovák légkörben annyira visszaruténesedett, hogy 1930-ban már 10% magyart sem mutattak ki. Egy újabb dolgozatomban már be is soroztam a falut a visszahasonuló községek közé. Nagy volt azután az ámulatom, mikor 1937-ben végre közreadták az 1930 évi teljes eredményanyagot s benne Mezőhomok mint 87 %-ban magyar község szerepel. Tehát a cseh-szlovák számlálás ellenére a fordítottja történt annak, mit magam is vártam. Az 1890 évi eredmény által indokoltnak látszott 1921 évi rutén előretörés után nemhogy nem következett be 1930-ban a további visszaruténesedés, hanem a cseh-szlovák vüág és összeírás ellenére is a magyar népszámlásokkal következetes eredmény adódott. E jellegzetes példa is fényesen bizonyítja : hogy ha egy különböző helyi adottságok nyomán áthasonuló helység adatsorában elő is fordulnak visszaesést mutató eredmények, ezek az illető község nemzetiségének természetszerűségen alapuló generális fejlődési irányán mit sem változtatnak. V. dr. ezen természeti tényezőkön alapuló valósággal szemben az egyes helységek megkövesedett nemzetiségének teóriáját vallja. Legyen az akár egy, a magyar etnikumba beszögellő szlovák eredetű község, akár az etnikai magyar élettérben a török dúlás után megürült s azután északi szlovák lakókkal újratelepített helység. Ezeket egy-egy ilyen visszatérő adatuk alapján szlovákoknak vindikálja és természetszerű áthasonultságukat, avagy fejlődésüket figyelmen kívül óhajtja tartani. Nem hisszük, hogy V. dr. akár Niederle Lubort, a nagy cseh szlávistát és etnográfust, akár Petrovot, a felvidéket legjobban ismerő kiváló orosz demográfust megtagadná. Ők pedig e kérdésben a következőképpen foglalnak állást. Niederle : 6 »Biztos, hogy egy nyelvhatár nem stabil, hanem változó, hol a szomszéd nemzetiség javára, hol a kárára.« Petrov :

7 »A többnyelvű államorganizmusokban, kivált az olyanokban, ahol nemzetiségek közötti faj küzdelem játszódik le, ahol az egyik nemzetiség - tudatosan, vagy önkéntelenül - de terjeszkedik egy másik, vagy a többi nemzetiség kárára, nem lehet állandó, folytonos és kövesedett a lakosság nemzetiségi elosztása. Ha megtörténik, hogy egy egységes község nemzetiségében hosszabb vagy rövidebb idő leforgása alatt változások következnek be, mennyivel hamarább fordulhat elő ilyen változás a vegyes, vagy a kétnyelvű falvakban.« Igen — megkövesedés az életben nem létezik. A magyar adatok tükrözték helyesen a természet rendjén alapuló nemzetiségi fejlődést és azért kellett a cseh-szlovák számlálóbiztosoknak a korrigálás joga, hogy a természetes fejlődésen alapuló eredményeket ellensúlyozhassák. Például : Dobóca (Gömör megye) a török pusztítás után szlová6 Národopisná Mapa Uherských Slováků. 126. o. 7 Příspěvky ... 5. o. 10