Révay István: A belvederi magyar-szlovák határ (Budapest, Magyar Statisztikai Társaság, 1941)

Kassa és környéke

nem egy állandó lakosréteg nemzetiségi fejlődésének szempontjából lehet vizsgálni, hanem abból a szempontból, hogy a beáramló és váltakozó rétegek meg tudták-e változtatni a város nemzetiségi képét, vagy a helyi jelleg volt-e az erősebb és a beáramlók kényszerültek hozzá alkalmazkodni. Az adatok a helyi légkör diadalmaskodását tanúsítják. A város etnikai alapkaraktere átmeneti : hajdani német (szász) település, mely a magyar-szlovák néprajzi határvonal elmosódott szakaszán helyezkedett el. Két körülmény azonban mindenkoron a magyar elem erősödését szolgálta. Az egyik, hogy Kassa olyan transzverzális és diagonális főközlekedési vonalak metszőpontjában fekszik, mely útvonalak nemcsak délfelöl, hanem délnyugat-keleti irányban is (Gömör és Torna, valamint Dél- és Középzemplén között) magyar életet közvetítő közlekedési erek voltak ; a másik, hogy a város régtől fogva központi hivatalok és intézmények székhelye volt. Ezen tényezők olyan magyar nemzetiségi légkört teremtettek meg, mely akkor is tartani tudta magát, mikor más etnikai erők voltak — vagy jutottak átmenetileg — akár hatalmi, akár számszerű túlsúlyba. A várost — mint Korabinskyés Fényes közléseiből is látjuk — a 12. században szászokkal telepítették és ezek lakták a 13. század folyamán is. A Lexicon a városok nemzetiségi adatait nem közli s így Kassa nyelvi adatait sem találjuk meg benne. A Lexicont megelőző időből a 17. század idejéből olyan adatokkal rendelkezünk, melyek a város erősen magyar jellegéről tanúskodnak. 1644-ben alakul meg a református egyház.

4

9 1650-ből pedig rendelkezésünkre áll a városbeli polgári és zsellércsaládok családfőinek teljes névsora. A családnevek legújabb módszer szerint való osztályozása alapján az 520 háztulajdonos polgárcsalád és a 176 zsellércsalád családneve nemzetiségileg a következőképpen oszlott meg: magyar 79%, német 13%, szlovák 3%, bizonytalan 5%.

5

0 Buchholz György

5

1 felsőmagyarországi kereskedő, majd evangélikus lelkész 1683-ból azt írja Kassáról, hogy »itt magyarul, szlovákul, lengyelül és németül beszélnek, de legtöbbnyire mégis magyarul«. Mint látjuk, a magyarságnak dominálnia kellett a 17. században és az is bizonyos, hogy a szlovákság csupán kisebbségként élt a városban. E században a Szent Mihály kápolnát nevezik »tót templomnak« és a kápolna kis méretei is amellett szólnak, hogy csakis egy kisebbségi csoport istentiszteleti helyéül felelt meg.

5

2 A 18. század első éveiben az ellenreformációval kapcsolatban ismét erős német beáramlás következett be. Az osztrák tartományokból számos iparost és kereskedőt telepítettek le és polgárosítottak Kassán, hogy velük a magyar protestantizmust ellensúlyozzák. A város ismét elnémetesedik, annál is inkább, mert magyarok ez időben el is távoznak.

53 A 18. század további folyamán nincsenek közvetlen nemzetiségi adataink,

5

4 4

9 Magyarország Vármegyéi és Városai. Abauj-Torna vármegye és Kassa kötete. 150. o. 5

0 L. Dr. Kerekes György : Polgári társadalmunk a XVII. században. Kassa, 1940. 38 — 57. o. — A 696 nevet fel is sorolja. 5

1 »Magyarországi vagy Erdélyi Simplicissimus« c. német nyelvű könyvében. L. Kovács Alajos tanulmányában. Magyar Statisztikai Szemle, 1939—5. sz., 527. o. 5

2 Magyaroiszág Vármegyéi és Városai. Abauji kötet, 59. o. 6

3 Magyarország Vármegyéi és Városai. Abauji kötet, 60. o. 5

4 Acsády Ignác 1720-ra vonatkozó névosztályozását nem volt alkalmunk áttekinteni s így e forrásra nem hivatkozunk. 27