Révay István: A belvederi magyar-szlovák határ (Budapest, Magyar Statisztikai Társaság, 1941)

A nagysurányi szlovák félsziget

álló helységek fekvési körülményei okozták, hogy még pontosabb egyenlőség nem volt e szakaszon elérhető. További szlovák községeknek Szlovákiánál való meghagyása csakis a mai határmenti magyar községek otthagyásának árán lett volna lehetséges. Megjegyzendő, hogy ami a nagysurányi szlovák félsziget körüli községekben lejátszódó lemorzsolódási folyamatot illet', ennek ellenfolyamata a szlovák etnikumba beékelődő nyitra i palóc félsziget perifériális községeiben már a múlt század folyamán ugyanúgy lejátszódott. A magyarság ezúton nyolc községet veszített el,

47 a félszigetnek a Nyitra folyón túlérő része le is vált és szigetté lett.

4

8 A kiegyenlítődés tehát e tekintetben is megvan. (Vagyis a Komáromszemerék, Jászfaluk, Zsemlérek, stb. ellentétele megvan az itt hasonló körülmények között elvesztett magyar falvakban.) A nemzetiségbiológiai erők törvényszerű működése a kiegyenlítődés folyamatát végzi a két nemzetiség ezen egybefonódó szakaszán. A mai határ megközelítőleg arányosan osztotta meg a ketté nem választható vegyes területet. A két fél érdeke egyaránt, hogy egyetértésben biztosítsa e ponton is kívülmaradó részeinek igazságos jövőbeni fennmaradását. 4

7 Ürmény, Mocsonok, Nagyemőke, Család, Szalakusz, Alsó- és Felsőelefánt, Üzbég a Lexicon szerint magyar vagy magyar többségű volt. — Nyitra városában is a magyar nyelvet sorolja fel első helyen. Miután azonban ezt a további adatok nem támasztják alá, nem is hozzuk fel. — Kétségtelen, hogy a városnak ma is erős magyar rétege van. 4

8 Szalakusz elvesztésével Nyitraegerszeg, Lajos és Vicsápapáti leváltak és szigetté lettek. 25