Sziklay Ferenc: A világ ura

mindennek egy oka van, politikai intrikának, háborúnak, forradalomnak: a szerelem. Nem, nem a szerelem, ez szent. Más. Ezt nem iudom egy tiszta nőnek szóban kifejezni. Meg sem értené. — De hogy került ide? —• A táncosnővel. Annak épült ez a kis puha fészek. Ott elől a világ számára folyt a „becsület jegyében" a világhatalmasságok fényes, „hősi", „népeinkért" élő hazug élete, itt a titkos, u valódi a — piszkos. Csak a lakói változtak a Petit Trianonnak, a szelleme nem. Akkor sem, mikor főhercegek uralkodtak a palotában, most sem, mikor a forradalom parvenüt ültetett beléje. Minden gazdag ember egyforma, akár „Isten kegyelméből" lett azzá, akár a maga erejéből, vagy mások kiszipolyozása árán, mert egyforma erő az a valami, az a rabszolgatartó, amit szerelemnek hazudnak. — És mondja, a bányába nem jut le soha a külső levegő? — Nem. Tisztán alig. Vannak helyek, ahová soha. Csak amit a föld lehel ki magából. Ha méreg, akkor is be kell szivni, mert éhes a vasút, a gyár s hideg a tél. — És, —. ne haragudjék, — a sok szépasszony mellett maga sohasem égette meg a lelkét? — Eszköz voltam, parancsra, szolgálatnak. Talán fiam is van, művész, vagy herceg. Sokszor kaptam titokzatos nagy jutalmakat, de hogy miért? Csak sejtem. Talán egy ősi családfát mentettem meg ilyenkor. Nem tudom. De a lelkem, az tiszta maradt. —. Ki lakott ebben a kis házban legutoljára? — Mért érdekli? — kérdezte ijedten, reszketőn az öreg kéz. A lány megérezte az ijedtség okát. — Nem, nem érdekel. Nem vagyok angazsálva. — Ne is legyen! Kérem!... — Csak nem hiszi, hogy amiért itt lakom .., Nem. Előttem nincs titok ebben a házban. Meg mostanában az idevaló szerepet ott játszották elől. Ez az egy külömbség az uj gazdagok és a régiek közt, hogy amit azok rejtegettek, ezek piacra viszik egész szemér87