Sziklay Ferenc: A világ ura

odahaza, mikor hült helyünket fogják találni! Vidám volt, mint egy pajkos fiu. —• Ah, hát nem félsz már a „tigris ketrecében"? — Egyelőre nem, mert még nem is láttam jóformán a tigrist. Dapa, gyönyörű a szobám! Ugye, azért, hogy annak a csúnya embernek a vendégei vagyunk, én élhetek ugy, mint otthon? —• Hát persze! De azért légy udvarias hozzá, kislányom, hiszen te okos vagy. Ha nem akarod, hogy közeledbe férkőzzék, a legjobb, ha hűvös, kimért leszel vele szemben. — De én ugratni akarom, játszani vele, „felhúzni" — ahogy mondani szokták — s aztán kinevetni. — Ez veszedelmes, mert a játék hitet kelt benne. Azt hiszi majd, hogy csak enyelegsz vele, mert minden szerelmes optimista. A szerelem megölő betűje a komolyság. — De én tudom, hogy nem leszek az övé! — Honnan tudod? — Megálmodtam. Valaki más fog ei, ha leesem az égből, parasztosan, erőszakkal. Most egyelőre ő visz a karján, bámulni fognak és irigyelni. Ez is jó, de az jobb lesz! —• Miket fecsegsz te össze-vissza? — Ezt álmodtam. És elmagyarázta az álmát tövéről hegyere. —. Te kis csacsi, — mosolygott az öreg — az álrnok nem jövendölnek, csak mesélnek, a jövőbe csak a vágyak szemüvegén néznek! Goldhand urnák nagyon kevés ideje volt egyelőre, hogy a vendégeivel törődjék. Négy héttel a nagy nap előtt a sok millió megrendelés perfektuálását kellett elintéznie, Caduc ur és Éva szabadon járhattak-kelhettek, a néma „grand maitre" valami egészen csodás intuícióval elleste minden gondolatukat. Tudta, mikor kívánják az ebédet, reggelit, tudta, mikor kívánják az autót, hogy sétautat tegyenek a városban. Ki is használták az állan77