Sziklay Ferenc: A világ ura

VI. ZŰRZAVAR Február elejére láthatóvá nőtt végre az üstökös. Kicsi ködfoltnak mutatkozott be, mely azonban napról­napra nőtt. Kékes-zöld fénye kísértetiesen ragyogott az ég zenitjén, a felizgatott fantázia hozzátapadt a különös jelenséghez. Mindenki távcsővel járt estente az utcán s bár mindenünnen egyformán látható volt, ezren és ezren vándoroltak a hegyekre, mintha vonzaná a csillag az embert, mint a hold a kórosait. Minden beszédtéma leszorult a szőnyegről. A kávéházak márvány asztalai­nál az imént még népszövetségi tanácsosok, akik előbb valuta-szakértők voltak, azelőtt meg vezérkari főnökök, egyszerre asztrofizikusokká és asztrokémikusokká ved­lettek át. Az újságokban és kávéházi disputákban szak­kifejezések röpködtek: fényév, parallaxis, naptávolság, spektrálanalizis, —• ha senki se is értette őket. A Qoldhand-féle gázmaszka reklamja valahogy biz­tonságot sugárzc+t a lelkekbe, az üstökös kezdett divat­cikké lenni. A tavaszi divat színe smaragd-zöldnek Ígér­kezett, a női kalapokról elmaradhatatlan volt az üstökös­dísz, fogpaszta, púder, csokoládé, bonbon, cipőkenőcs mind üstökös-elnevezést kapott, üstökös juhtúrót árul­tak a csemegekereskedők és üstökös-bálokat rendeztek az önkéntes tűzoltóegyletek. Az elmúlt veszély tudata azonban nem billentette helyre a közerkölcsöket, a far­sang a féktelen orgiák jegyében zajlott tovább. A népboldogitók uj elméletekre vetették magukat. Azok a lapok, melyek azelőtt a pacifizmust írták zász­58

Next

/
Thumbnails
Contents