Sziklay Ferenc: A világ ura

probléma. Senkitől nem kérhetett tanácsot, senkivel nem közölhette a vizsgálatai eredményét, hisz a cél érdekében a legszigorúbb titoktartást fogadta. Egy süketnéma lakáj állt a rendelkezésére, egy megőszült titoktemető, aki éppen úgy nem tudott beszélni a készülő dolgokról, mint a selyemtapétás falak, vagy maga a mennyezetes nyoszolya a kis palota regényeiről. Goldhand úr sokszor meglátogatta a mérnököt, — egy-egy pár szóval beszámolt a manőver különböző fázisáról s hívta Gáthyt, hogy pihenésül legyen vendége a mulatságaiban, de az mindig visszautasította a meghívást avval, hogy minden gondolatát a kísérletek kötik le, nem akar kizökkenni a gondolatmenetből. Undorodott a nedves kézfogásu, karvalyarcu embertől, szégyenkezett, hogy eladta magát infernális terveinek, csak ha belemélyedt a munkájába, akkor vigasztalódott meg abban a gondolatban, hogy akármilyen a cél és a háttér, a haladást szolgálja a felfedezésével, ha más irányban is. A külvilágról semmit nem tudott jóformán, nem is akart tudni. Pedig az üstökös ugyancsak félrebillentette a társadalom egyensúlyát. A lapok hasábokon foglalkoztak naponta a világot fenyegető veszedelemmel egész Európában. Uj szenzáció volt ez az éhes közönségnek, amely kezdte már elunni a véres szenzációkat, kéjgyilkosságokat s a házasság intézménye ellen való állandó ostromot a görlkultuszban és szépségversenyekben. Egyik a másikra licitált a nagyhangúságban. A legkapósabb könyv Flammarion „Világ vége" c. regénye lett, melyet százezres példányszámban dobtak piacra a világ minden nyelvén, „ingyen", csak a díszkötésért számitva föl egy pár fillért. Minden más kérdés eltörpült az üstökös mellett. Valóságos tömeghisztéria fertőzte meg a lelkeket. A klerikális lapok az Isten büntető expedíciójának állították be az ég újszülöttjét s töredelemre, megtérésre intették a népet. A szocialisa lapok a védekezés módját feszegették, 41