Sziklay Ferenc: A világ ura

mintha visszhangja volna az ő titkos gondolatmenetének. Goldhand itt van! Eljött! Miért? Prezentálni akarja az igért váltót? A Jó nőt" a Chryslerjébe? Az ő ujra meghódított, isteni Lüszije legyen ennek a pénzembernek a hiteltámasztékja? Tettetett örömmel lép mégis a tőzsér elé: — Isten hozta, tanácsos úr! Szép, hogy nem feledkezett meg az Ígéretéről. —- Megijedt a szótól. Mi lesz, ha ez viszont az ő ígéretére hivatkozik? De Goldhand, mintha semmi más gondja nem volna, alig viszonozta Telkes üdvözlését s folytatta a beszélgetést Gáthyval. — Higyje el nekem mérnök úr, hogy az üzleti érvényesülés titka nem az a bizonyos finánczseni, amit csak a lapok fújnak föl, mert nincsen, de az emberek hiszékenysége. Aki ezt ki tudja használni, az annyit kereshet, amennyit akar. Tudja, hogy kerestem milliókat a német márka inflációján? Elárulom. Mikor megingott a birodalmi bank aranyalapja s tudtam, hogy hossz lesz idegen valutában, csak egy pár rossz cikket kellett elhelyeznem a lapokban a német nemzet erényeiről. Az alaposságról, szolidságról, mely nem engedheti meg a német értékek devalválódását s mindenki márkára kezdett spekulálni. Százezrek fizették meg a hiszékenységüket nekem, Goldhand Ádámnak. —• De az üstökösön, az Istenért, csak nem lehet keresni? — Ma —- sajnos — csak azon lehet keresni, uram! Különben erről még beszélünk. Ugy-e igazgató úr, átengedi nekem a mérnök urat. A szerződésben kikötött pönálét vonja le az üzletrészemből. — Schon geschehen! — gondolta Telkes s szinte örült annak, hogy a Svájcba szöktetett pénzre nem kell hamis belégekről gondoskodnia. — Oh kérem — mondta fennhangon — bár erősen nélkülözni fogom a művészetét, melynek oroszlánrésze volt az első sikerben, de tanácsos úr kedviért minden áldozatra kész vagyok. —• Köszönöm. Tehát fix a dolog, mérnök úr. Három nap múlva viszontlátásra. Garantálom, hogy pár hét 32