Sziklay Ferenc: A világ ura

— Itt van. —• Zsán! — csapott egy szempillantás alatt a másik végletbe a színigazgató hangulata. — Micsoda csárda ez, ahol még ecet se ég a lámpában? Hát ki vagyok én? Kossuth Lajos, hogy elolvasom a levelet ragyogó szép csillag mellett? Egy távoli kattanásra a fejük fölött a lefelé konyult hármas üvegliliomban kigyúlt a fény. Telkes pislogva a hirtelen világosságtól, az irásra meredt. Maid ingadozva állt föl s Össze-vissza ölelte-csókolta az újságírót: —• Köszönöm, doktorkám, köszönöm. Te vagy a mentőöv életem viharos tengerén, melyen hajótörést szenvedtem én!..; Hahaha! Poéta leszek örömömben. Zsán, még egy üveg Veuve Cliquot-t! A pincér bizonytalanul állt meg az asztal előtt s mert Nikkel volt szemében a „legjobb", tőle kérdezte: —. Parancsol doktor ur? — Nem én, Zsán, a direktor ur! Az ő koncesszióját kell megkeresztelni. — Igenis direktor ur! A kisértetképü hamar utóiérte a másik kettő elmebeli állapotát, a muri kezdett egyöntetűen viharos lenni. Gáthy keserű volt. Hol az egyiknek akasztotta a lőcsöt, hol a másiknak. Vágott a szava élesen, fölényesen. —• Mondd csak, te aluminium, vagy mi vagy, hol doktoráltál? — A pincéregyetemen, — kacagott Telkes. — Tudod, az ugy van, .—• magyarázta —- hogy a pincérnek minden jobban vasalt nadrág valamilyen ur. Odaát méltóságos ur, de itt demokrácia van, hát csak doktor ur. Azért a borravalótól függ teljesen -— mert hiába van a tiz százalék —, hogy itt is méltóságos ur. Ez aztán rászárad az emberre. Rám nem, mert színigazgató csak egy van doktor, a Janovics. De rá igen. És mivel a doktori cim el nem vehető, hát azért... — Én csak azt szeretném tudni, hogy lehet egy ilyen nímandnak olyan befolyása egy minisztériumban? 26