Sziklay Ferenc: A világ ura

— Mondd neki például, hogy olyan „vas" primadonnát hozol ide. Bukik a jó tyúkokra. — Az bajos lesz, mert ha én leszek a direktor, bé nejem lesz a primadonna. — Na és? Kettőn áll a vásár. — Igaz!... Honnan ismered te Goldhand urat? — Na hallod! Hát mért vagyok én ujságiró? Ki nem ismeri Goldhand urat? Barrátom! Az aztán a szédületes karrier! A háború elején kis nyulbőrös volt Hieízingben. Kijárta, hogy a k. u. k. intendatura lélekmelegitőket rendelt nála a bakáknak. Ugy megszedte magát, hogy rémes! Aztán valutasiber lett. A magyar koronán, osztrákon, német márkán milliókat keresett. De svájci frankban! Egész Középeurópa pénzvilága ugy táncol, ahogy Goldhand Ádám fütyül. És fütyül! Mindenre. Egy istene van, a pénz. A franc-kontreminen egy kissé megütötte a bokáját, de a hadikölcsönpanamán regresszálta magát. — És ha holnap dutyiba kerül? — Ki? A Goldhand? Nomen est omen, barátom, olyan ügyesen csinálja a mókáit, hogy az ö keze mindig tiszta marad, mint az arany. — Tessék doktor ur, rendelkezésére állok. Tripla buzera, ide tessék célozni, fals nélkül... Telkes átment a kávéház másik termébe, melyben igy hétköznap délelőtt állt a tőzsde. Mint egy felbolygat tott köpü, zsongott a terem. Csupa rosszarcú tőzsér ült az asztalok körül, ketten-hárman összedugták a fejüket s fekete körmökkel hadonásztak egymás orra alatt. Hangos kapacitálás, cinikus alku, kalap a fejekben, a székek támláján prémes városi bundák és kopott gumrniköpenyek gőzölögtek. Dohányfüst, büz, zápult levegő: a pénz templomának tömjénfüstje. Az egyik ablakfülkéből egy szúrós szemű Lucifer-arc nézi a zsibvásárt: — Két vagón köles!... Három vagón mák!... Fésült gyapjú... Arankamentes lóheremag!... Sörárpa!.., — hangzott ki a zsivajból innen-onnan s vándorolt az áru — elméletben — kézről-kézre. A kinyújtott ujjakkal fogott kezek között százezrek cseréltek gazdát könnyen. 19 2*