Sziklay Ferenc: A világ ura

— Csak ugy ... izé ... sejtem az arcodról. — Nem, csak arra nem gondoltam, hogy az üstökös is alá van rendelve a nehézkedés örök törvényének s a tragédiában a Földet megelőzte a Venus. Annak közelsége eltérítette a csillagot a pályájáról s igy a kritikus napon egy szép tűzijátékban lesz részünk, de a végitélet elmarad. — Óh, be kár! — Káár? Azt hittem örülni fogsz a hirnek. — Hisz örülök, papa, de... nem lesz ebből neked valami bajod? — Nekem? Mi lehet? Az igazságot most is megmondom, mint mindig. Arról nem tehetek, hogy magasabb hatalmak túljárnak az ember eszén. Csak abban akartam tanácsot kérni tőled, hogy mit tegyek. Én elmondtam Goldhandnak a tegnap esti észleletemet, de semmiesetre nem akarja megengedni, hogy az ujabb fordulatról a kritikus nap előtt beszámoljak. Azt mondja, hogy a hir, ha nyilvánosságra kerül, őt anyagilag teljesen deruálja, mig ha titokban marad a dolog, ő mindenféleképpen jól jár. A pénze befolyik s ő megmarad legalább a világ jóitevőjének hírében. Csak azt nem tudom, mit akart mondani azzal, hogy „legalább". — Én tudom! A gyalázatos! — És a mililó meg millió ember lelkinyugalma nem fontosabb, mint az ő déroute-ja? Papa, ebben lelkiismeretesnek kell lenned! Még ma, most mindjárt eredj el egy laphoz és tétesd közzé a szenzációs fordulatot! És legjobb lenne, ha jelentkeznél a követségünkön is s hivatkozva a beállott kedvező fordulatra, kérnéd az ellened meginditott eljárás felfüggesztését addig, amig bíróság elé állhatsz és tisztázod magad. — De mit szól hozzá Goldhand, hogy ha a háta mögött igy kijátszom? — Nem szabad eszközül adnod magad egy gonoszsághoz! Én úgyis megszenvedtem azt, hogy csalódtam benned. — Bennem csalódtál? 146