Sziklay Ferenc: A világ ura

digehorzámszt Infanteriszt Godhand of befél! — Milyen strófot tetszik kiszabni erre a bűnösre? Éva csak kaca,gott jóizüen, felszabaditón, Mag-Matyó István halálos komolysággal csinálta a játékot. — Majd segitek, ha a kisasszony nem tudja a dincreglamát. Három nap dunkli áristom kenyéren és vizén. Csak azért, hogy egy kicsit lejebb szálljon benne a virtus! Kertáj! Mars! És hogy nem értette meg jóformán, mit akar ez az ember, Mag-Matyó István zsebre vágta a revolvert, megfogta a Goldhand karját, nyakát s szép szeliden kitologatta az ajtón. Kis vártatva visszajött és hozta a pince kulcsát, odanyújtotta Évának. — Tessék parancsolni. így kell bánni avval, aki itt rezonirozni mer! — Összevágta a két sarkát, hogy nagyot csattant a patkó rajta, szabályos hátraarcot csinált. , í , : j j i i , • ľ — Hová megy, István? — Megyek megmosakodni. Csak nem maradhatok igy az uraságok előtt! — Ne menjen. Nem félek én attól a mocsoktól

v avval találkoztam legelőször az uj életben. Sokkal jobban irtózom attól a mocsoktól, ami az emberek lelkét üli meg. Beszélnem kell magával. — Parancsoljon. — Hol járt maga most? A bányász szégyenkezve sütötte le a szemét, nem felelt. — Nem kérdőre akarom vonni, ehhez nincs jogom ... — De van a kisasszonynak. Csak... ne tessen kérdezni. — Biztosan nem tett rosszat, de akarom tudni. — De nem fog kinevetni? —• Nem. — Hát nem bánom. Tetszik tudni, odalent a bányában én kocsis voltam. Lent az ötödik szinten maradt a két vista lovam. Vakok szegények, mert odale előbb130