Sziklay Ferenc: A világ ura

egy tömeggyilkos legyen az uj nemzedék ősapja! Nem volt elég átok eddig a földön, hogy bűnben fogant az első gyermek? Pedig mi volt az a bűn ehhez? Egy kis szófogadatlanság! — Türelmét vesztve folytatta: De hisz én ezt már mind elmondtam maguknak, nem szeretek kétszer beszélni! — Ugyan Evelin, akkor izgatott voltál, — csititotta az apja. — Ma nyugodtan tárgyalhatunk, hiszen te mindég olyan okos kislány voltál. — Éppen azért, mert okos vagyok! Tudom, hogy mit akartok tőlem. Tudom, hogy mik a következményei. Legelőször is, már csak a valláskülönbség is kizárja, hogy én ennek az urnák felesége legyek. — Ez nem érv. A valláskülönbség az emberiség korában is csak a földrajzi adottság s az ezáltal különbözőnek kialakult világszemlélet folytán alakult ki. Ilyen egy helyhez kötött kis társadalomban annak semmi értelme, — magyarázta tudálékosan Caduc ur. — Aztán ki köt össze minket? Ki áldaná meg a frigyet? Mért nem hagyott meg legalább egy papot, vagy egy anyakönyvvezetőt, tömeggyilkos ur? — Itt vagyok én, az apa. Azt hiszem az én áldásom pótolhat mindent és mindenkit. — S ha éppen arra van szükség, majd nyitunk egy főkönyvet, — toldotta meg Goldhand. — Papa, te hozzá tudnál kényszeríteni ahhoz, akit szivem mélyérő) utálok? — Jó! —- Még ezt is elviselem. De kit adtok nekem segítségül a nehéz órában? Lássa, mi mindent kifelejtett a modern paradicsom tervrajzából? Ki lesz a madame? Ki lesz a pesztonka? Ki varrja meg a babakelengyét az uj Ábelnek? Ha ugyan Ábel lesz és nem Kain. És hogy megy tovább majd a dolog? Ki lesz annak a felesége? Csak nem én megint? Vagy a testvére? Még vérfertőzéssel is tetézzük az uj világot elindító bünhalmazt? — Eh, ha ez mind szóba került volna a tudás fája alatt! 127