Sziklay Ferenc: A világ ura

dulatokkal, csakúgy remeg belé a könnyed acélalkotmány. — De papa, az Istenért! Mi van veled? —• ijedezett Eva. — Megszületett! Végre! Végre!... Feljött a napom! Az ég újszülöttje!... A kigyótartó fia!... Mégis Caduc lesz a neve!... Van, van Isten az égben!... Megszületett!... —• Ki született meg?! —. sikoltott élesen a kétségbeesett leány. Az éles hangra felocsúdott mámorából az öreg ur, zavartan nézett a leányára s lihegve suttogta: —• Ne, ne félj tőlem, Évikém! Nem örültem meg... Az se lenne csoda... hisz a nagy öröm is elveheti az ember eszét!... Megszületett a világmindenség uj fia! Phorbas kigyója!... Az én elégtételem... Már nem leszek izgága bolond!... Minden irigyem megpukkadhat, vagy a lábamhoz borulhat!... Nézz és láss!... Odavezette leányát a távcsőhöz. Éva befogta jobbkezével a félszemét s belesunyitott az okuláréba: — Nem látok én semmit! ... Durván félrelökte az apja, ijedten, hogy hátha mégis csak csalódás volt az egész. — Nem. nem! Ott van! ... Nem látod? Az a halvány azúrkék folt a Ras Alhaguától északra. Tizenhárom és egy fél ivmásodpercnyire. Igen, igen! Pont ott, ahol vártam, ahol megjövendöltem. Éva nem tudta, melyik az a Ras Alhagua, azt se. mennyi az a tizenhárom és fél Ívmásodperc, de nem akarta rontani az apja kedvét, rámondta csodálkozva: — Ahá!... Né!... —• Hamar a fényképező ekvatoriálhoz!... Te pedig siess, hivd föl a Matin szerkesztőségét. Hogy más el ne lophassa tőlem. F.bben a tolvaj világban még a csillagokat is biztositani kellene —• betörés ellen ľ.. — Mit mondjak a Matin-nek? — Ezt: „A meudoni csillagvizsgáló igazgatója, Godefroi Caduc szeptember 21-én éjjel 23 óra 28 perc és 32 10