Fábry Zoltán: A vádlott megszólal (A cseh és szlovák értelmiség címére)

son, sovinizmuson, imperializmuson túlérő egységek hazája, ígérete és igézete. Alom és valóság találkozott, és egy Romain Rolland autoritása nyugtázta a célt, mely nem lehetett más, mint a „kommunizmus és humanizmus koegzisztenciája: a kommunizmus és humanizmus természetes és logikus egybeesése". Ha a koegzisztenciát, az emberi egység e nélkülözhetetlen lényegét keresed tájainkon: idegenségre, másultságra döbbensz. A „keleti Svájcnak" indult ČSR hétévi fasizmus után „nemzeti és szláv állammá" alakult (Široký). UNRRA-segély érkezik: hónapok óta az első zsír, és a kommunisták újságjában megjelenik a tiltó parancs: „Ügyelni minden üzemben, hogy magyar vagy német munkások ne kaphassanak szalonnát." Világ proletárjai, egyesüljetek! Világ proletárjai e tájakon többé nem egyesülhetnek, és a košicei Pravda fejéről csakhamar lekerül a kötelezőnek hitt szolidaritásparancs. Ilyen előzmények után már senki sem csodálkozott Soltész miniszter kassai kijelentésén. (Pravda X. 9.) „Ki kell tartanunk amellett, hogy ezen a földön .. . nincs többé magyar elemnek mit keresnie." Amikor 15 évvel ezelőtt Az Út címen megindítottuk a magyar antifasizmus szlovenszkói lapját, az első oldal első szavát a szlovák testvérlap szerkesztőinek tartottuk fenn. VI. Clementis és Laco Novomeský köszöntötték a fegyvertársat: „Kimondhatatlan örömmel tölt el bennünket, hogy új harcos áll be mellénk a frontra. . . üdvözöljük utatokat, mely végül is a DAV útja" . . . Hol van ma közös út? Hol a szocialista emberség egységútja! Hol a rolland-i koegzisztencia? Az egyik povereníctvo kassai expozitúrájának vezetője szorongó izgulásaimra, kétségbeesett döbbenetemre szóról szóra így felelt: „Oroszország nagyszláv politikát folytat, és a nagyhatalmi törekvésének egy homogén szláv ČSR felel meg a legjobban. Nem lehet kívánni, hogy egy 200 milliós nemzet nagyhatalmi céljainak elérésében tekintettel lehessen néhány százezer ember érzékenységére." 56